Key Site

Forgiveness

Emlékszel? Azt mondtam mikor először találkoztunk, hogy nagyon tudok szeretni. Emlékszel? Azt mondtad te is. Csakhogy kettőnk közül valaki megbukott a vizsgán…

…és a rossz hír, hogy aki ennyire tud szeretni, az ugyanúgy tud gyűlölni.

Nincs az az Isten, hogy én még egyszer az életben visszafogjam az érzéseim. Én nem foglak téged megvédeni. Magamért cserébe?! Öntsön el, mint az árvíz, perzseljen fel akár a pokol, nem érdekel mi lesz veled. Meg egyikőtökkel sem. Csak bennem ne maradjon még egyszer, mert belülről szipolyozza ki az életem.

Gyűlöllek. Bárcsak soha többé ne látnálak. Mintha nem is lettél volna…mintha soha nem lettünk volna.

Fordulj el kérlek, ha meglátsz az utcán!

Nem mintha valaha is őszintén kérted volna, de nem tudok megbocsátani. Nem tudom megbocsátani, hogy kihasználtál. Nem tudom megbocsátani az átsírt éjszakákat. Nem tudom megbocsátani, a reggeleket, amik hányással, vagy orrvérzéssel indultak. Nem tudom megbocsátani a napokat, amikor egyik munkahelyről a másikra estem, csak hogy te nyugodtan lehess „szabad”. Nem tudom megbocsátani az élményeket, amiket magadnak gyűjtöttél, miközben engem mindenből kihagytál. Nem tudom megbocsátani az önelégült mosolyod, miközben végigasszisztáltad, ahogy az indulataim tönkretesznek. Nem tudom megbocsátani a be nem váltott ígéreteid. Nem tudom megbocsátani az önzésed. Nem tudom megbocsátani, hogy elérted, hogy a problémáink okát így is magamban keressem. Nem tudom megbocsátani, hogy mindenhol én éreztem magam útban, jelentéktelennek. Nem tudom megbocsátani, hogy gyengévé tettél, összetörtél, majd engedtél kisétálni.

Micsoda pszichológus!? Remeg a szád az idegtől, nem kéne egy kis Xanax?

travel,luggage,women,photography,silhouette,suitcase-214dd2590588c2d5841f6b9f342b5dcd_h

Most pedig nem tudom megbocsátani, hogy még nekem van lelkiismeret furdalásom, mert valakivel jól érzem magam. Nem tudom megbocsátani, hogy kiábrándult lettem, meg fagyos. Bizalmatlan. Hogy az kapja a haragom, akinek nem járna.

Az pedig, hogy neked ennek ellenére is a legjobbakat kívánom, egy vicc.

Hagyj békén!

Tudod, én büntetném az idő- és energiarablást is. Ugyanúgy lopás. Lazán járna érte a szabadságvesztés. – Még te állítod, hogy szeretsz? – Hát inkább sose szeressen senki, ha ez ilyen.

Add vissza az elvesztegetett napokat! Add vissza, ami az enyém! Hallod! Add vissza, amit kiszívtál belőlem!

Igazából napokig tudnék ordítani veled ismétlés nélkül, de a lényeg ugyanaz maradna. Bárcsak lehetne meg nem történté tenni. Bárcsak ne így lenne. Bárcsak hittél volna nekem, mikor először mondtam, hogy le fogok lépni.

Nem fogok falakat emelni magam köré. Már nem. Legalább ehhez lett bátorságom. Csak megint össze kell legózni a szívemet, aztán építeni éppoly fájdalmas, mint szétszedni. Nem is vagyok benne biztos, hogy megvan minden darabja, és félek, ha valami hiányzik, azt mástól kell majd megszereznem.

Vajon lesz, aki segít kirakni?

 „Tudod mekkora esély volt arra, hogy rád találjak? Egy igazi kincs vagy.” – igazad volt. Csak másé.

És tudod mit? Ezért egyszer még hálás is leszek. Neked és az előtted lévő élősködőknek egyaránt.

Csak ne nézz rám többé!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!