Key Site

A te, az én és az én problémái...

Szóval van a te és van az én… …és van az én problémái is. Fura kis lények mi tagadás, de egész hozzánőttek, így szegény kicsi én szobákat rendezett be nekik magában. Volt egy külön szobája az el nem fogadottságnak, egy másik kisebb a megfelelési kényszernek, vele lakott a „soha nem lehetsz elég jó” szörnyecskéje, akit […] Tovább

Isteni érzés - emberi játszma

Társasjáték. Vagy játszol, vagy veled játszanak. Ahányszor leírtam, kb. annyiszor vettem a kezembe a saját kis bábumat. Mert velem aztán ne szórakozzon senki. Taktika, kitartás, kétszer egymás után a 6-osra pördül a kocka és már magam mögött is hagytam a többi felfelé igyekvőt. Nincs opció. Csak nyerhetek. Az élet játékában azonban nincs felfelé-lefelé, előre, vagy […] Tovább

Minden rendben (lesz?)

Keservesen sírt. Aznap már nem először. Nem volt éhes, nem volt álmos, sem beteg. Talán a hasa… A karjaimba vettem, de vigasztalhatatlan maradt. Lehunytam a szemem, igyekeztem a tőlem telhető legmélyebb belső nyugalmat megteremteni magamban, és valahogy ösztönösen ringatni és beszélni kezdtem. Nem gügyögve, hanem csak úgy, ahogy neked is mondanám. „Nyugodj meg! Minden rendben […] Tovább

Komfortzóna

Mentem három kört a lakásban. Kinyitottam a hűtő ajtót, aztán visszazártam. Lezuhanyoztam. Tettem egy újabb kört. Mint aki valami olyasmire vár, amit maga sem ismer. Elnyúlt pólóban, mezítláb ténfergek, majd felteszek egy kávét és a gőzölgő csészével a kezemben lerogyok a kanapéra, és a TV képernyőjét bámulom. Kissé oldalra pillantok, észreveszem a laptopom és percekig […] Tovább

Nyílt levél

18.45. – kiesek a munkahelyem ajtaján. Nagyszerű, most már biztosan nem érek oda időben. De szólni sem tudok, hogy kések. Hozom a formám. – puffogok magamban, miközben befordulok a sarkon és sietve az aluljáró felé lépkedek. – Nagyon hiányzott nekem ez a randi, tényleg szükségem van rá, hogy újra meg kelljen állapítanom, hogy a mai […] Tovább

Függésben, függetlenül

Egy napsütéses, szép reggelen, Csipke Rózsika felébredt és meglátta maga előtt az őt épp öntudatlan, kiszolgáltatott, tehetetlen helyzetében megcsókoló herceget. – Hát mit képzel magáról ez a suttyó? – gondolta magában – És még az ilyenek nevezik magukat úriembernek? Bezzeg az én időmben még nem volt szokás csak úgy alvó hölgyeket csókolgatni. Mennyit aludhattam? Elnézést, […] Tovább

Érintetlen

A csecsemő, akit ölbe vesznek, biztonságban érzi magát. A felnőtt, elszigetelten, sötétben, magányos éli meg ugyanezt. Hová tűntek az érintéseink? Amikor a távolság megszűnik, amikor bőr a bőrhöz simul, amikor érezheted testem melegét… Amin keresztül érzékelhetlek. Igazán. Téged. Hová lettek? Mi lett a világunkkal? Nem csak nem közeledünk, de agymosott robotok módjára tesszük fel egymásra, […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!