Key Site

Rohadt nehéz

És máris olyan, mintha meg sem történt volna. Mintha nem is lett volna. Egy fogkefe, ennyi az egész. Ez, ami még emlékeztet, hogy volt, vagy jönni fog. Haza? Vagy hozzám? Tudod, vannak azok a pillanatok, amikor az élet kényszerít, hogy megállj. Mutatja a STOP táblát és tetszik vagy sem, körül kell nézni. Hogy honnan indultunk, […] Tovább

A te, az én és az én problémái...

Szóval van a te és van az én… …és van az én problémái is. Fura kis lények mi tagadás, de egész hozzánőttek, így szegény kicsi én szobákat rendezett be nekik magában. Volt egy külön szobája az el nem fogadottságnak, egy másik kisebb a megfelelési kényszernek, vele lakott a „soha nem lehetsz elég jó” szörnyecskéje, akit […] Tovább

Elfogadás és más keserű pirulák

Megteremtettem magamnak számos valóságot. Olyanokat, melyekben szerettem élni, és olyanokat is, melyekben képtelen voltam. Mégis mindegyiket okkal éltem meg, mindegyik egy döntés volt. Mindig van választás. Mész. Vagy maradsz. Elölről kezdeni nem lehet, de újrapróbálni bármikor. Teremtesz egy új valóságot, vagy újjá teremted a régit. Egyik sem egyszerű. Az átmenetek nagy fájdalmat tudnak okozni. Sebeket. […] Tovább

Szürreális álom

Hát itt vagyok. Megint ez a bizonyos moziterem. Hatalmas. Rengeteg sor, vörös bársonyszékekkel, csak éppen tök üresen. Rajtam kívül senki… Egyedül, a középső sor kellős közepén, kényelmesen és mereven bámulva a szürke vásznat, ami valahogy túl közelinek és túl óriásinak hat. Kilépek és otthagyom magam. Szétnézek a teremben és látom, ahogy fenn, egy kis üvegfal […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!