Key Site

Rohadt nehéz

És máris olyan, mintha meg sem történt volna. Mintha nem is lett volna. Egy fogkefe, ennyi az egész. Ez, ami még emlékeztet, hogy volt, vagy jönni fog. Haza? Vagy hozzám? Tudod, vannak azok a pillanatok, amikor az élet kényszerít, hogy megállj. Mutatja a STOP táblát és tetszik vagy sem, körül kell nézni. Hogy honnan indultunk, […] Tovább

Forgiveness

Emlékszel? Azt mondtam mikor először találkoztunk, hogy nagyon tudok szeretni. Emlékszel? Azt mondtad te is. Csakhogy kettőnk közül valaki megbukott a vizsgán… …és a rossz hír, hogy aki ennyire tud szeretni, az ugyanúgy tud gyűlölni. Nincs az az Isten, hogy én még egyszer az életben visszafogjam az érzéseim. Én nem foglak téged megvédeni. Magamért cserébe?! […] Tovább

What goes around comes around

Olyan vagyok, mint egy fénykép az ordításról. Néma. Olyan vagyok, mint egy hangfelvétel az ölelésről. Üres. És imádkozom. Nem mintha tudnám még hogy kihez. Csak mormolom. Hogy segíts. Segíts, kérlek akárhol vagy, akárki vagy. Segíts nekem! Gyűlölök kérni. Könyörögni. Esdekelni. Meghagyom a gyengéknek. Csakhogy közben gyenge lettem. Azt mondta egyszer valaki, hogy a kapcsolatok nem […] Tovább

Szürreális álom

Hát itt vagyok. Megint ez a bizonyos moziterem. Hatalmas. Rengeteg sor, vörös bársonyszékekkel, csak éppen tök üresen. Rajtam kívül senki… Egyedül, a középső sor kellős közepén, kényelmesen és mereven bámulva a szürke vásznat, ami valahogy túl közelinek és túl óriásinak hat. Kilépek és otthagyom magam. Szétnézek a teremben és látom, ahogy fenn, egy kis üvegfal […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!