Folytatnám az elmélkedést. Ha már így benne vagyok. 😀
Kezdjük azzal talán, hogy álmodtam. Álmodtam valakivel, akivel körülbelül ezer éve álmodtam utoljára.
Nevezzük néven a dolgokat Misivel álmodtam. Ez most gondolom sokat mond. Tehát ő egy volt barát. A barát fogalom, minden értelemben értendő és a volt, a fogalmak mindegyikére igaz. Nagyon nehezen tudtam az ügyből kijönni. Mókuskerék jellege volt. Valahogy újra és újra egymásra találtunk időközönként. Nagyon szeretett, azt hiszem. Gyanús, hogy még most sem vagyok neki közömbös. De nem is ez a lényeg. 🙂 Ha ő nem bánt meg annyira, ha nem csalódok benne akkorát, amekkorát sikerült, akkor talán még mindig ott tartunk, hogy se vele – se nélküle. De megbántott. De elárult. De hazudott. Nekem. A sztorihoz hozzátartozik, hogy azóta nem találkoztunk, de még csak nem is beszélünk. A kapcsolatunk semmilyen. Dióhéjban ez a történet.
Igen az álom. Tehát, semmi extra, itthon a mi fürdőkádunkban ült vagy hat ember, köztük én is, ő is, de két szélen. Mindenki beszélt valakivel. Aztán szépen lassan mindenki eltűnt. Kiszálltak. Míg végül ketten maradtunk. Rá néztem és azt mondtam: “Most már hozzám szólhatsz, mert muszáj.” Felébredtem. Furcsa álom. 🙂
Rá lehetne húzni, hogy biztos újra kapcsolatba akarok kerülni vele. De nem. Lezártam a történetet és nem szeretnék többé belemászni az életébe. Csak október van. 😀 Ezt bizonyára senki nem érti, de ilyenkor talán kultusz rágondolnom. 😀
Más.
Kialakulóban lévő talán kapcsolatomról semmi hír. Bár nem tudom mit várok. De azért jól esne, ha legalább egy picit jelentkezne. Talán hiányzik. Talán-talán-nemtudom-blabla… alig vagyok bizonytalan. Még azt sem tudom mit akarok, de azért azt elvárom, hogy mások kitalálják. 🙂 Szép kis női tulajdonság. Hát na. Hús-vér nő vagyok. Olyan igazi, valódi női tulajdonságokkal. Ami egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy tipikus.
Nem vagyok cicababa, egyszerűen nem vagyok mű. Igazi és igazán tökéletlen rajtam minden. Nem csak külső tulajdonságokban. Nem minden nap az enyém, gyakran elhagyom magam, van hogy nem sminkelek és kilépek az utcára, sőt ha sminkelek, gyakran elfolyik, lekopik és nem veszem észre, néha pattanásaim vannak és vannak bőrhibák az arcomon, ráadásul nem olyan, mint a babapopsi, mégsem nyomom agyon alapozóval vagy púderrel. Nem törekszem arra, hogy hibátlannak láss, de törekszem arra, hogy az legyek. És néha még magamnak sem tudok megfelelni, szóval nem próbálkozom, hogy bárkinek sikerüljön. Kellek így? – Megtisztelsz. Nem kellek? – Ígyis teljes vagyok.