a kemény fát megtöri a szél

remekül vagyok, köszönöm… mindig remekül vagyok. egy lány, aki visszamosolyog, ha mosolyogsz, egy lány, aki kedvesen néz, ha kedvesen nézed és egy lány, aki annyira erős, hogy az utóbbi két év, csak néhány tíz darabra törte. egy lány, aki reggel, este és éjjel csak egy dologra koncentrál: túlélni. táncol, nevet, boldog, reményteljes ha kéred…ha elhiszed. a kemény fa sosem hajlik meg, de megtöri a szél. az élet, megpróbált betörni, akár egy vadonban vágtató vadlovat. hát sikerült neki, én előbb összetörtem, majd a szajhája lettem és azóta csak baszogat. egy szajhának nem jár több. néhány perc tiszta és édes élvezet. aztán a járulékos részek, mint a magány, az üresség és persze, aki mindenkinek hátradől, több betegséggel is gazdagabb lesz…megkaptam hát a magam kis lelki “nemi betegségeit”, fekélyes gennyező hólyagok vannak a lelkemen, amik szépen lassan be is teljesítik a feladatkörüket. minél lassabban akarnak végezni velem, hogy megszenvedjem az árát a percnyi élvezetnek. hát én megszenvedem rendesen, miközben persze a gennyes hólyagokkal egyre több embert fertőzök meg. nem azért, mert megérdemelnék. hanem mert ilyen az élet. a kemény fa, ha nem hajlik meg, megtöri a szél. néha te vagy a szajha, aki a mindig kemény élettel hetyeg, máskor, másnak te leszel az élet, ismét máskor te leszel a szél és megtöröd a fát. nem azért mert ezt szeretnéd. pusztán azért, mert valaki kegyetlen játékot űz velünk…