Férfiakkal, rólam – 1. epizód :)

• Klaudia Molnár
• 2012. április 11. szerda

 Na akkor kezdjünk némi izgalommal szerintem. Kitaláltam valamit nektek és még inkább magamnak. Nyitok egy rovatot mától, melyben végiglapozzuk közösen a pasikat, akik átfutottak meglehetősen furcsa kis életemen. Természetesen mai szemmel veszem át őket, szóval, ha bárkire irányulva sértően írnék esetleg, azzal egyben magamat is leírom. Azt szeretném ezzel elérni, hogy jókat nevessünk és nem utolsó sorban a végére talán magamban is kialakul valamilyen kép arról, hogy hogyan jutottam baklövésről baklövésre ide, ahol most vagyok. Arról nem is beszélve, hogy ha egyszer tényleg eljutok egy könyv megírásáig, már lesz némi alapom hozzá. 🙂 Természetesen nem az eredeti neveket használom majd, szóval lehet találgatni is. 🙂 Remélem, ez a történet meghozza a kedveteket a továbbiak olvasására is. Nem mondom, hogy mindegyik ilyen érdekes lesz, habár ki tudja, melyikből mit viszünk magunkkal.

Kezdjük is mindjárt a legelső esettel, amely még oviban történt velem. Volt egy srác, nevezzük, mondjuk Misinek, aki vagy nem nagyon szerette a lányokat, vagy nagyon is szerette őket, de a lényeg az, hogy mindig megvert (ez igaz, vagy sem, én így emlékszem), a lényeg az, hogy féltem tőle. 🙂 Misi anyukája óvónő volt, bár nem az én csoportom óvó nénije, én mégis időről időre a nyakára jártam, hogy állítsa le a kisfiát, mert bánt. Ez nem vezetett valami nagy eredményre azon kívül, hogy Misi csak akkor bántott, ha az anyukája nem látott. Ekkor még kiscsoportos voltam, alig 3 éves a korai óvodába kerülésem miatt. Szegről-végről ismertem azonban Petit az akkor nagycsoportos, nem éppen szemrevaló, azonban annál nagyobb darab fiút, akivel együtt jártunk hittanra. Azt ne kérdezzétek, hogy hogyan, de egyszer csak már jártunk, a bokorban még puszit is adtam neki, jól le is buktunk, pedig két srác állt őrt a bokor bejáratánál a csapatából. 😀 Néhány nap elteltével be is panaszoltam neki Misit és szépen kértem, hogy verje meg, amit ő készségesen meg is tett és ami közben én a háta mögött állva előadást is tartottam Misinek, arról, hogy kivel szórakozzon legközelebb. Többé nem mert a közelembe jönni. Azért egy darabig még jártunk Petivel, aztán ő leballagott én pedig éltem tovább a 3 évesek nagyszerű világát. 😀

Utáltam kicsi lenni. Minél hamarabb fel akartam nőni, hogy járhassak bulizni és pasizhassak. Azt hiszem ezt valahogy így fogalmaztam meg akkor is, elég sok embernek, akik mindig azt mondták, hogy ha olyan nagy leszek, vissza fogom sírni az ovit. Nem így lett. Mindig szerettem bulizni és pasizni is. 😀 Szóval így kezdődött a karrierem némi érdekkapcsolattal azonban maximális odaadással. 🙂 Azt nem mondom, hogy ez sem változott. 🙂

Általában kevesen hiszik el ezt a sztorit rólam, de a történet valóságos, azonban ettől kezdve lefelé ívelt a karrierem kapcsolataim terén. Irántam való érdeklődés hiányában többnyire elmaradtak. A következő áldozatig nem egészen 11 évet kellett várnom. De erről majd legközelebb… 🙂

A történetben szereplő személyek kitaláltak, bármilyen hasonlóság felfedezése élő személyekkel, csak a véletlen műve lehet. 😀