gyász

A pillanat megrepedt, az idő kettészakadt, végérvényesen múlttá és jelenné hasadva, újra. Te az előbbiben ragadtál én pedig az utóbbiban folytattam tovább az utam, ami csak ebben a megtört pillanatban keresztezte a tiéd, majd tovább távolodott az ismeretlenirányába, míg a mögöttem felkavart szétmorzsolt emlékek pora végleg eltakart előlem. Búcsúztunk. De el soha nem engedtelek.

Soha nem az nehéz, hogy eleressz valakit. Nem az fáj, hogy kiemeled a kezed a kezéből. Hanem az, hogy már soha többé nem kulcsolódnak össze.

Ez a gyász lényege és a gyászt nem érdemes fél vállról venni. Vagy szánsz rá megfelelő időt, vagy az élet megtanít, hiszen ne felejtsd, önmagadat temeted. Egy olyan részed, aki talán lehettél volna, de már egészen biztosan nem leszel.

Amikor két fát túl közel ültetnek egymáshoz, elképzelhető, hogy a növekedés során kissé összegabalyodnak, később pedig bármelyiket mozdítod ki, óhatatlanul szakad ki a másikból is. Velünk sincs ez másképp.

A sorsod, az életed, különböző emberekével összefonódva más és más részedet domborítja ki.

Egyes részek kiemelkednek és kibontakozásba kezdenek, mások pillanatnyilag kiesnek a látószögedből. Amikor valami kisiklik és elszakad, egy-egy fejlődésnek indult rész szakad le belőled. Ha nem éled meg teljesen, mi lehetett volna, milyen lehettél volna, és ezt nem tudod elengedni, ez a csírájában leszakított részed betokozódik.

Hasonló ez ahhoz, mint ami egy lemetszett rózsával történik. Ha vízbe mered tenni, kinyílik és bár életteltelinek tűnő illata árasztja el a szobát, végleg elhervad. Ha azonban megóvod a víztől, kiszárad és örökké megmarad, hirdetve az élettelen élet lehetőségének ígéretét.

Ahhoz, hogy megtudd óvni ezt a lemetszet rózsát, a feledés vizétől, burkot kell képezned körülötte. Persze attól is meg kell óvni, hogy bárki más észrevegye. Újabb burok. De magadtól is meg kell védened. Újabb burok. Ez az eredetileg kis részed pedig az újabb és újabb bevonatok hatására óriásira duzzad, és fekete lyukként kezd viselkedni.Beszippantja az energiád, egyéb gondjaidat rántja magában, amiket újabb réteggel kell megvédened, míg egy teljesen összekuszálódott probléma gombolyaggá nem válik, melyben bármelyik szálat rántod meg, egy pont fog fájni. Aki lehettél volna, de már nem lehetsz.