egy kis magány

Indokolatlan piszkozat a telefonomban: Vágyom rád, mint kurva az ölelésre. Munka után.

Annyira nem baj, hogy nem küldtem el…

Áltathatnám magam egy gyors találgatással, hogy kinek szólhat, de értelme nincs.

A normatív döntéselméletet olvasgatom az ágyból, mellém bújsz és megcsókolod a vállam. Olyan gyorsan történik minden, hogy még az sem jut eszembe, hogy kerültél ide a semmiből. Vagy hogy kerültem én ide!? Csók. Valami zuhanásszerű. A testem hirtelen összerándul, kipattan a szemem és. Mintha lefolyna valami a sarkából. Bár lehet ez is csak álom, mert se sírni, se aludni nem tudok.

Az államvizsga papírok még mindig az ölemben…talán nem kellene hajnalokig ébren lennem és akkor nem játszaná a fáradt fantáziám a vágyott színjátékot…hogy itt vagy…meg megcsókolsz. Pláne.

Megpróbálom felrázni magam. Csináljunk a ködből füstöt. Smoke. Érzelmi megküzdés, szar, de megerősít.

Kicsit azért adaptív. Nekem. De ezt áv-n nem mondom, mert kivágnak. Életemben nem esett még ilyen rosszul, úgyhogy jöhet még egy.

Gyere. Kérlek.

A koli egyébként olyan elhagyatott, hogy az ürességtől kongok. Péntek estére még az amúgy hajnali kettőig nyitva tartó kisboltunk is bezárja kapuit öt körül. De egy ki tudja honnan előkerült srác azért megpróbál bejutni. Biztosan ő is nagyon egyedül érezhette magát, mert amint konstatálta a tényt, hogy ott bizony nem vesz már ma este semmit, akkorát sóhajtott, hogy szerintem a recin is megsajnálták. Látva a kétségbeesését, egy pillanatra még azt is elfelejtettem, hogy igazából rossz kedvem van és felnevettem. Miután észrevett, némi megaláztatás ízű felém küldött fanyar fél-mosoly kíséretébe kullogott vissza.

Szeretek itt ácsorogni. Még ilyen magányosan is. És jövőre már egész biztosan nem fogok. Így már nem. Gondolom ezért is járok le egyre többet. 5 év. A maga módján azért nagyon fáj. Annyi emlék köt ehhez a városhoz, hogy úgy érzem én már itt lakom. Néhány kép felvillanhatott a fejemben, mert önkénytelenül mosolygom. Nézem a kezem, ahogy parázslik és beugrik a mai kedvenc kérdésem: „Hanyadik doboz a héten?” – Mindegy, holnap vasárnap, ezt a titkot és a doboz tartalmát már átviszem az új hétre. Ha saccolhatnék hétfőn az államvizsga előtti 9-től kezdődő sorbanülés alatt (az M-betűs vezetéknév nem jár stratégiailag a legjobb pozícióval), dél körül kell majd vennem, ami aznap este füstté is válik, ha minden a terv szerint alakul. Meg, ha nem akkor is. Különben úgy osztogatom, mintha ingyen adnák… 🙂

Mindegy, ilyen kezekkel nem tévesztettem pályát azzal, hogy nem jelentkeztem szívsebésznek, ma még a körmöm kilakkozása is komoly gondokat okozott.

Lau kérdését két napja rágom: „Ki vagy te?” Miért ne lehetnék ez mind egyszerre? – de ettől nem jutok tovább.