A férfi-tipológia

Ahogyan az lenni szokott, két nappal ezelőtt egy este kialakult kellemes beszélgetés közepette kiszaladt a számon, egy érdekes, ám akkor még igen csak éretlen gondolat: „Igazából a férfiaknak csak két típusa van.” Akkor még nem tulajdonítottam a konklúziómnak nagy jelentőséget, azonban bogárként ült a fülemre a gondolat és egy éjszaka alatt némi módosítással egész elméletté fejlődött. Nem mintha mostanában nem lenne épp elég „Van egy teóriám…”-mal kezdődő mondatom.

Következzék tehát a férfi-tipológia.

A föld-típus: A föld-férfi, igen egyszerűen megérthető és tulajdonképp nincs is róluk sok tudnivaló. Ők azok a férfiak, akiknek semmilyen jelentőségük nincs az életünk folyamán. A pasi, aki melletted ül a buszon akár minden áldott reggel, de még az arcát sem tudod pontosan felidézni. A volt padtársad az áltsuliban, vagy akár a srác, akivel gimiben jártál is egy darabig, de már alig emlékszel rá és észre sem veszed, ha találkozol vele az utcán. Lehet a szomszédod, lehet a pizza-futár, lehet bárki, aki nem különösebben vonzó, nincs is benne semmi érdekfeszítő, nem is kerülsz vele igazán soha közelebbi, érdemileg annak nevezhető kapcsolatba. Olyanok ők, akárcsak a föld, talajként taposhatsz rajtuk, hiszen belőlük is építkezik a férfiakról kialakított egyedi, saját képed, de fel sem tűnnek, mint a levegőben röpködő porszemek, amíg a nap fénye meg nem csillan rajtuk. Bizonyos élethelyzetekben, például eső után, be-be süppedhetsz a sárba, dagonyázhatsz is egy darabig közöttük, akadályozhatnak a haladásban, vagy akár a kilátásban is, ha túlzottan felkavarodik az út pora, de segítenek is, hiszen mint talaj tartanak. Visszatekintve azonban valószínűleg már emlékezni sem fogsz rájuk, ugyanis többnyire jelentéktelenek. Nem úgy, mint a másik két típus.

A tűz-típus: A tűz-férfival bizonyára mindenki találkozott már valamikor. Ők maguk a megtestesült ellentétesség. Adnak egyfajta meleget és ezzel biztonságot is, ugyanakkor veszélyesek és perzselnek mindent, ami csak az útjukba kerül. Aztán persze általában mi is felégetett pamlagként maradunk utánuk. És kivétel nélkül oda vagyunk értük. Érdekesek, vonzóak, rendkívüli energiával bírnak, mintegy adrenalinlöketként hatnak. Ők azok, akikre mindig emlékezni fogsz, de szinte soha, vagy csak nagyon ritkán válik belőlük igazi kapcsolat és ha mégis, az általában mindkét felet felemészti. A tűz-pasi saját nagy ellentmondása is, hogy megszelídítésért kiált, ám ha kialszik, megszűnik lángoló lenni, s ezzel együtt minden különleges képességét elveszíti. Eddigi életem során, három tűz-férfihez, mondhatni mitológiai karakterhez volt szerencsém, vagy szerencsétlenségem, ők azok, akik olyan bejegyzéseket inspiráltak, mint a lánc, a fikció, az állóháború, az önelégült mosoly, az emlékfotó, vagy a mester és tanítványa. És bár elsőre mindegyikőjük különbözőnek tűnt, igazából nem sok egyedi jellemzővel bírnak, hiszen az imént említett korábbi írásaim, igaz lehetne tulajdonképpen bármelyikőjükre. Lángolnak, félelmetes hatással vannak ránk, inspirálnak és ennyi. Ezt azzal tudják elérni, hogy ellentétességükkel extrém helyzetekbe kényszerítenek. Az ilyen szituációknak pedig sajátja, hogy szükségképpen kibillentenek a határaid közül és új alkalmazkodásra késztetnek. Ezekben a helyzetekben tudhatunk meg a legtöbbet saját magunkról és arról mennyi mindenre is vagyunk képesek. Kihívás, küzdelem és megerősödés. Mi pedig a személynek tulajdonítjuk azt a hatást, amit csak a bennük lévő ellentmondások kapcsán kiváltott újra és újraalkalmazkodás présel ki belőlünk az extrém hullám-vasúton. Nagyon lehet szeretni és rendkívüli módon gyűlölni őket, de egy valamit nem lehet: természetesnek és önmagunknak maradni a közelükben. A velük való találkozás mindegyike olyan, mintha folyamatosan zavarban lennél. Úgy érzed mindig viselkedned kell valahogy, egyszerre akarsz a közelükben lenni és megmaradni távolságtartónak, nehogy megperzselődj. Ezen kívül pedig folyamatosan éberen figyelsz, és rettegsz az egyik ellentétből a másikba váltástól, mintha a csapongást a te viselkedésed megakadályozhatná, vagy kiválthatná. Ebbe az állandó felfokozott készenléti állapotba bizony igen hamar bele lehet fáradni, ha úgy tetszik, ki lehet égni. De elfelejteni, na azt nem nagyon lehet. Ők azok a férfiak, akikből később illúziók, vagy saját megfogalmazásomban bezzeg-pasik (ennek kifejtése majd egy újabb bejegyzésben) válnak, vagy válhatnak, amennyiben az alattad felgyulladt máglyát tovább táplálod. Immár magadból. Az a legszebb az egészben, hogy ehhez már rég nem szükséges, a tűz-férfi jelenléte, ő már esetleg akár másokat perzselhet, te pedig nyugodtan folytathatod az önláng táplálását. Ennyit az égésről.

A levegő-típus: A lég-férfi jelenléte az életedben természetes, gyakran észrevétlen, akárcsak a föld-típusé. Azonban ettől sokkal különlegesebb, még ha nem is úgy és annyira, mint a tűz-típus. A levegő-férfi tiszta, éltető, nélkülözhetetlen. Ők azok, akikkel lehet függönyt venni, akikből tényleges kapcsolat válik, vagy válhat. Eleinte talán túl természetesnek és egyszerűnek tűnhetnek, különösen nagy tüzek után, de ők azok, akik hétköznapiak és normálisak, a szó végletekig pozitív értelmében. Ez nem jelenti azt, hogy semmilyenek és eseménytelenek, vagy unalmasak lennének. Hiszen hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy a levegőből éppúgy lehet szélvihar, mint simogató szellő. A levegő-típust akkor tudjuk igazán értékelni, amikor már jó sokszor égtünk kopárrá, vagy huzamosabb ideig dagonyáztunk mindenféle sárban. Velük és mellettük lehet igazán és teljesen természetesnek lenni és maradni, vagyis valójában önmagunkat adni. Belőlük lesz férj, vagy barát, nélkülözik az indokolatlan szélsőségeket, ugyanakkor ha szükséges, képesek rá. Mindezekből úgy tűnik, ők a tökéletes és mindig pozitív opció. Azonban nekik is megvan a maguk kálváriája, ugyanis a levegő táplálja a tüzet. Vagy legalábbis nélkülözhetetlen kelléke az égésnek. Ez alapján és tapasztalatból is azt kell mondjam, amíg csak egy kis parázs, vagy szikra is maradt benned, egy tűz-típus által gyújtott gyehennából, nem szabad belekeveredni párkapcsolatba a levegővel. Mert a tűz óhatatlanul új erőre kap, te pedig ezt egy korábbi férfinak tulajdonítod majd, összekeverve az okot az okozattal és már nem csak önmagad égeted, de mérgezed vele a levegőt is. Erre a levegő is reagál, forróvá, belélegezhetetlenné és viharos széllé válik, amivel akarva, akaratlanul még nagyobb lángra lobbant. A gond csak az, hogy továbbra is rossz irányban.

Itt és most ezzel a szép záró mondattal véget is érhetne úgy a történet, mint a bejegyzés, hiszen már így is kétszer olyan hosszú, mint egy átlagost postom, de biztosan mindenki észrevette, hogy hiányzik egy „őselem”. A dolog nem véletlen. A kelleténél jóval több éjjelem telt álmatlanul, mikor csak annyit kívántam, bárcsak létezne valaki, aki képes oltani a tüzet…a víz-típus. Bár akkor még nem így neveztem. A teóriámat alkotva pörögtem is rajta rendesen, hogy léteznek-e egyáltalán ilyen emberek és azt kell mondjam, igen. Hogy kik is ők? Ők valójában a tűz-férfiak, akik ebben is végletekig ellentétesek. A tűz, attól válik perzselővé, amilyennek látjuk őket, vagy amilyennek láttatni szeretnék magukat. Hogy mitől lesznek vízzé mégis? Attól amilyenek valójában. Nehéz ezt igazán átlátni, de ha sikerül őket tisztán szemlélni anélkül, hogy a tűz fénye teljesen elvakítana, világossá válik, hogy az általuk gyújtott láng, csakis általuk oltható. Ezt persze ők is nagyon jól tudják, így igyekeznek figyelni rá, hogy lángolásuk a lehető legtovább elvakítson. A végtelenségig azonban semmilyen álca nem tartható. Onnantól kezdve, pedig már csak egy döntés, hogy oltasz, vagy inkább ropogósra sülsz. Ez persze így szépnek és egyszerűnek hangzik, a valóságban azonban sokkal nehezebb. A pillangót akkor is magához vonzza a fény, amikor már százszor, vagy akár ezerszer perzselődött a szárnya.

Én speciel nem szívesen oltom az inspiráló tüzet, de ez már az én kálváriám.

Ez a tipológia azért persze nem valamiféle kasztrendszer. A típusok átjárhatóak és csak egyedileg neked jelentik azt, amit. Annyi biztos, hogy ha nyakig mocsárban ülsz, nyaktól felfelé pedig izzol, ne lepődj meg, ha sokáig nem kapsz levegőt.