Egy szerdai napot kaptam. Ideális. A hét közepe, pénteken utazik, még bármi lehet. Aznap nem mentem be az egyetemre és lemondtam a különóráimat is. Semmi nem érdekelt. Kizárólag a játék maga és a lehető leghatásosabb búcsú.
Szerda. Ami a későbbiekben úgy vonult be a történetünkbe, mint az a bizonyos szerda.
Egy teljes napot készültem. Az egész olyan volt, akár csak egy szertartás. Kiszebáb égetés, farsang, télűzés és tavaszköszöntés egyidőben. Temettem a régit és önmagamhoz híven rituálisan üdvözöltem az újat. Üzletről üzletre bolyongtam. Nem egy akármilyen ruhára, ezúttal az ideális szettre volt szükségem. Az összhangra. Nóra tanácsát megfogadva mindenekelőtt egy szoknyára. Lehetőleg cobmközépnél nem hosszabbra. Ehhez viszont kellett egy szép blúz, egy kihívó harisnya és hogy mindez ne váljon hivatalosan távolságtartóvá, meg kellett koronáznom egy szexi platformmal. Pechemre a cipő talált rám előbb. Ahogyan a legtöbb nő a szetthez keresi a megfelelő lábbelit, én fordítva csináltam, mint minden mást. A teljes keddi napom ráment, hogy ruhát találjak a tökéletes magas sarkúmhoz. Néhány új ékszer, egy új illat, egy merészebb smink, szög egyenesre vasalt haj, és megszületett a Nő. A Nő, aki tudja miért száll ringbe, és biztos benne, hogy mindazt meg is kapja. Nem volt többé helye a könnyeknek, az önbizalomhiánynak vagy az óvatos válaszoknak; nyílt lapok: „Azért vagyok itt, hogy beléd égjek.”
Az elhatározás adta az erőt. Azt az erőt, amit eleinte magam sem hittem el, és amivel később magam sem bírtam. Nem maradok a fehér bábu a fehér mezőn. Nem olvadok be. Nem leszek az a lány, akivel randiztak egyszer. A fekete királynő leszek. Aki miatt hiányozni fog az elhagyott kis sakktáblád. A Nő, aki, nem tűri a mattot.
Egy kiskönyv a blogomból, időrendben, a magányos kis írásaimat összefésülve. Egy helyi város és pub-térkép, leírással és a főattrakció: egy saját bejegyzés. Csak neki. Bencének.
Szakadt a hó. Fél egy. Izgatott voltam, persze, ugyanakkor tökéletes. Akkor először késtem. Fél órát. Bencének leesett az álla, amikor meglátott. Végigmért, ahogy a pincér lesegítette rólam a kabátot és én tisztán emlékszem az arcára. Az arcra, ami ekkor először nem volt kifejezéstelen. Sikerült. Megleptem. És ettől kezdve nem voltam zavarban. Nem féltem semmitől, pontosan tudtam, hogy ez a nap az enyém. Minden határozottan azt a hatást érte el nála, amit szerettem volna. Este kilenckor búcsúztunk a koli előtt, a hóesésben. Elégedetten mosolyogtam és egy rövid, ám végtelennek tűnő pillanatra a szemébe néztem, s ő, mintha csak erre a megengedő pillantásra várt volna egész nap, finoman magához húzott és megcsókolt.
Megteremtettem a feltételeket, csillogó álarcban színházat játszottam, mégis kiadtam magam, egyazon időben. Adtam, kaptam és elengedtem. Megteremtettem az olyannyira áhított love story-m. Megkönnyebbültem. Nem akartam, hogy folytatódjon. Befejezett volt, teljes és tökéletes.
Egy óráig – míg aztán:
Tudod, most szintén nem tudom, mit tegyek. Törjem-e meg a búcsúd tökéletes egészét, ami szó nélkül a kerek, hamisítatlan love story. Ám azt hiszem, mégis entert fogok nyomni és olvashatod a gondolatom. Először is köszönöm magát a gesztust, igazán ötletes és romantikus. Természetesen az utolsó oldalra lapoztam egyből. Kétszer olvastam el, amit hosszasabb csönd követett. Talán te most tetted meg azt a meglepetést, amit én feléd az üzenetemmel. Sokféle gondolat futott át a fejemben. Kétség kívül sikerült a mai nappal sekélyes és rezzenéstelen tavam vizét felborzolnod. Nem tudom, hullámai meddig tartanak, de most azt kívánom, sokáig érezzem még.
Ugyanakkor a hatásvadászatod kicsit aggaszt is. Velem előfordult már hogy maga a tett, illetve annak véghezvitele fontosabbá vált, mint a cél.
Hát így történt. Bence sorait olvasva úgy éreztem, felelőtlen voltam. Nem maradt hiányérzetem és csak így voltam képes mosolyogva elengedni, kétségbeesett kapálózás nélkül. Mégis végletekig önző… Nem törődtem azzal mit váltok ki, nem Bence érdekelt, csak saját magam. Talán lehet abban valami, hogy amit adsz, azt kapod vissza…ki tudja.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: