Ha mindig játszani akarsz, mindig versenyezni fogsz. Ha mindig versenyezni fogsz, mindig nyerni akarsz majd. De ha mindig nyerni akarsz majd, mindig lesznek vesztesek. Akkor valakit mindig le kell nyomni. Akkor a másik ellenfél…
“- Én leszek a kivétel. Bele fogsz bukni. Én leszek kudarcod.”
És évekig elhittem. Elhittem, hogy bukhatok. Elhittem, hogy veszíthetek. Elhittem, hogy élhetek meg kudarcot. Elhittem, hogy az egész csak egy megoldandó egyenlet, amit el lehet rontani, de ha újra neki futsz, meg lehet fejteni. Elhittem, hogy egy feladat. Hogy bizonyítanom kell, hogy képes vagyok teljesíteni a kritériumokat. Megfelelni.
Úgy elhittem, hogy meg is éltem. Hogy veszteségek sorát kellett feldolgoznom. Hogy kudarcélmény szériák követték egymást.
Közben pedig… – nevetséges.
Kudarcot csak akkor élhetek át, ha elvárásaim vannak valami felé. Ha manipulálni akarok. És ez már önmagában kudarc. Mint nagyítóval csillagokat vizsgálni. Aztán pedig meglepődni, hogy az eget sem látom. Elhittem, pedig csak a szemüveg volt rossz.
Nincsenek kudarcaim. És ki is van zárva, hogy valaha is legyenek. Az örök másik felé, feléd, nem fordulok elvárásokkal. Sem a tanácsadásban, sem emberként. Csak elfogadlak. Nem kívánlak változtatni, légy te, ha ez akarsz te lenni. Én pedig én leszek, anélkül, hogy az általad választott te meghatározna. Ha menni akarsz, menj, vagy maradj, ha szeretnél, tégy úgy, ahogy jónak látod, nem akarlak befolyásolni. Elfogadlak.
Nincsenek elvárásaim feléd. Csak adom, amit adhatok. Csak adom a lényegem, önmagam, adok, amíg adhatok. Minden szeretetem és minden elfogadásom a tiéd. Te pedig, majd eldöntöd mindezt hogyan és mire használod fel. Elteheted, elherdálhatod, növekedhetsz általa, kizárhatod, kukába dobhatod, észre sem veheted, gyötörheted magad vele és általa, elütheted az időd, míg unatkozol, vagy értékelheted. Amire csak akarod. Ez nem az én érzéseim minősíti. Ezek a te választásaid. Az ajándékokkal, amit kapsz, te rendelkezel. Azzal, hogy meddig és mennyit tudok adni, pedig én.
Elfogadlak.
Ez nem az én kudarcom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: