gyerekszáj 4.
- Klaudia néni! Neked van férjed?
- Nincs.
- És pasid?
- Nincs.
- És kutyád?
- Nincs.
- És cicád?
- Nincs.
- És hörcsögöd?
- Nincs.
- És lányod?
- Nincs.
- Klaudia néni, neked semmid sincs? (Kitti, 6 éves)
Dühkezelési technikákat, lehetőségeket beszéltünk át, előzőleg egy kis szivacslabdát adtam a kezébe, mondván, hogy nyomogassa míg benn van, és figyelje mi történik.
- Te mennyi módszert ismersz! Azt hiszem az apának sem ártana egy ilyen pszichológus, aki megtanít vele párat.
- Miért, ő mit szokott csinálni, amikor ideges?
- Ordít. Ordít. Ordít. Majd megmondom már neki, hogy van ilyen stresszlabda, aztán nyomogassa. (Boti, 10 éves)
- A te kislányod is szokott neked rajzolni?
- Nem igazán, tudod nekem nincs gyerekem.
- És férjed sincs?
- Nincs.
- Hát az meg hogy lehet?
- Nem tudom.
- Úúúúúristen! Azért rossz lesz neked egyedül karácsonyozni. (Dia, 7 éves)
- Ki a Laci?
- Az anya barátja. De lehet most szakítani fogunk vele.
- Miért?
- Mert írogat nekünk valami nő, hogy ő a felesége. De a Laci azt mondja, hogy nem.
- És te mit gondolsz? Szerinted van felesége?
- Gyűrűt sose látok az ujján, szóval nemigen. (Zsófi, 9 éves)
- És te cigizel egyébként?
- Nem, de fogok.
- (alig-alig bírtam nevetés nélkül) Mikor tervezted elkezdeni?
- Olyan 2-3 éven belül. (Zoli, 13 éves)
- Te sírsz?
- Nem.
- De sírsz, látom.
- Dehogy, nem sírok.
- Akkor belül sírsz. Látom a szemeden! (Robi, 6 éves) – (Mellesleg ezt tényleg megkönnyeztem.)
Folyik az alkotómunka, egy képzeletbeli képet kellett a lehető legpontosabban lerajzolnia, amikor:
- Na és akkor itt körbeveszi az energia, ami bele tud csapni, mint egy villám másokba, akik bántani akarják.
- Nagyszerű, micsoda képzelőerőd van!
- Ááá, ezt csak odarajzolom. Sajnos így ezt külön nem mutatta a fejem. (Laci, 8 éves)
- Kicsit sokszor említed, hogy „Jogom van hozzá.”, meg „Megtehetem.”. Jó, szabadság, meg jogom van megtenni bizonyos dolgokat, de meddig? Meddig tehetek meg amit szeretnék, szabadon?
- Addig, amíg téged is el nem vesz valaki feleségül? (Már amikor kimondta érezte, hogy gáz van, mindketten hangosan nevettünk, úgyhogy gyorsan keresett másik megoldást.) – Ja, tudom, amíg el nem visznek a rendőrök. (Julcsi, 12 éves)
- Elegem van a vezetéknevemből! Alig várom, hogy megváltoztassam!
- Hát mi nem tetszik az Antalban?
- Szerinted? Ez egy fiú név… Az anya vezetéknevét szeretném.
- És az micsoda?
- Jánoska. (feküdtünk a nevetéstől…) (Dóri, 10 éves)
- Apa megint ivott a hétvégén. Kiabált anyával is.
- És mit csináltál?
- Féltem és beszaladtam a szobámba. De nem ezt kellett volna.
- Hát mit kellett volna?
- Ellökni és addig ugrálni a hasán, amíg ki nem hányja a sört. Hogy megint normális legyen. (Tomi, 7 éves)
- És te hol dolgozol?
- Na szerinted?
- Itt a suliban?
- Bizony.
- De mit dolgozol?
- Szívem, fél éve jársz ide, ötlet/javaslat? Mit dolgozom?
- Pszichológus vagy?
- Ííígy van.
- Jó, ezt értem. De mi leszel, ha nagy leszel? (Balázs, 6 éves)
- Hát de miért verted meg, Szívem?
- Mert nem hallgatott el, hiába szóltam. Csak mondta, meg mondta. – rövid szünet – Így kell. Velem is így szokta az anya, ha nem fogom be a szám. (Kristóf, 6 éves)
- Boldog karácsonyt Klaudia néni! Ja és a Ricsi amúgy szerelmes beléd.
- Nem is, Misi, te vagy az!
- Én is, de én legalább el merem mondani neki. (Ricsi, Misi, 7 évesek)
- Na és mi a helyzet Bogival?
- Hát az elég komplikált. Tudod, csak barátok vagyunk. De igazából találkozásnál ad puszit, meg meg szokott ölelni, néha kézen fogva sétálunk, szóval úgy viselkedünk, mintha a barátnőm lenne.
- Na! De mi ezzel a probléma?
- Hát az, hogy én nem akarok így viselkedni! – elneveti magát – Jó ötletnek tűnt, hogy ha vele lógok, majd elfelejtem Krisztit.
- De?
- De elszúrtam, mert minél többször beszélgetek vele, annál inkább hiányzik Kriszti, mert tudod, érzem a különbséget. Hogy mennyivel jobb volt Krisztivel dumálni. – pici szünet – Azért ettől még igen gyakran lekrisztizem szerencsétlent. (Máté, 13 éves)
