Nem vagyok dühös. Nem őrjöngök. Nem gyújtogatok. Nem zokogok. Nem fáj?! Csak bedobom a gyeplőt. Csak felszakítom a gátat. Most csak kilépek a mederből.
Felejts el. Próbáld meg. Ne emlékezz semmire. Törölj ki mindent. Tűnjön el. Örökké. Engedd el a kapaszkodót és vessz el. Örökké.
Ne tudd, hogy mi hiányzik. Ne tudd megfogalmazni. Ne tudd megmagyarázni. Csak érezd a nyomot. Ne tudd mi hagyta ott. És soha ne találd meg, miért vágysz rá. Vágyd az ismeretlent. Kívánd megnevezni a névtelent. Próbálj alakot adni a formátlannak.
Tanulj meg szeretni. És szeresd, aki nem létezik. Tanulj meg érezni. És érezd, hogy amikor kellett, nem éreztél. Tanulj meg beszélni. És soha nem szólhass ahhoz, akinek mondanivalód van. Tanulj meg látni. És soha ne nézhess arra, amerre szeretnél. Tanulj meg tapintani. És ne érinthess senkit. Tanulj meg haladni. És láncoljanak rácsokhoz. Tanulj meg nyílt lenni. És ütközz mindig zárt ajtókba. Tanulj meg konkrét lenni. És fulladj az általánosítás tavába.
Akard szeretni, aki nem tud. Akard érezni, ami nem létezik. Akard elmondani, annak, aki nem hall. Akard látni, aki láthatatlan. Akard érinteni, akit burok vesz körül. Akarj előre lépni oda, ahol szakadék tátong. Akarj őszinte lenni, azzal, aki hamis. Akarj te lenni, annak, akinek csak én van.
Ölelj forrón, de ne ölelhesd azt, akire vágysz. Mosolyogj őszintén, de soha ne mosolyogjanak vissza rád. Aludj békésen, de ne legyenek álmaid. Bízz feltétel nélkül, de benned feltétellel se bízzanak. Higgy abban, ami arra érdemes, de benned ne higgyen, akiben a legjobban hiszel.
Aztán egy szép napon ébredj fel. Ébredj fel igazán. És emlékezz mindenre. Emlékezz rám. Emlékezz mit bírtam el, mit tettem volna, mennyit kaphattál volna. Emlékezz minden apró részletre. Emlékezz magadra a szememben. Emlékezz rá, hogy nem létezik ennél jobb tükör. Emlékezz rám, amikor én már nem fogok. És keress engem. Keress ott, ahol nem vagyok. Várj ott, amerre már nem megyek. Lépj utánam, de ne tudj közel jönni. Ölelj engem, másban. Akarj rámtalálni, másban. Minden nap alkonyatján, éjjel, s amikor felriadsz hajnalonta, ott legyek benned. És jussak eszedbe, amikor valaki megfogja a kezed, s mikor elengedi. Legyek minden, s ne legyek sehol. A szó, a tett, az álom, s mulasztásaid is számodra, és ne tudd elmondani soha. Ne mesélhess róla senkinek, különösen nekem ne, és előttem némulj is meg örökre.
Emlékezz mindenre. S ezek az emlékképek egyenként, minden éjjel, farkasokként marjanak ízekre.
Kívánom, légy képes összerakni magad mindig nappalra, hogy elölről kezdődhessen az egész újra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: