Eml\u00e9kszem, hogy amikor kicsi voltam, \u00f3r\u00e1kig tudtam arr\u00f3l elm\u00e9lkedni, hogy milyen k\u00fcl\u00f6nleges az \u00e9let, az ember, a vil\u00e1g, amiben \u00e9l\u00fcnk. Miel\u0151tt lefek\u00fcdtem aludni, v\u00e9giggondoltam a napomat \u00e9s minden este azzal a gondolattal fek\u00fcdtem le, hogy k\u00fcl\u00f6nlegesek vagyunk. Mindannyian. A plafont n\u00e9zve, v\u00e9giggondoltam, hogy vagyok \u00e9n, a sz\u00fcleim, a kish\u00fagom \u00e9s rengeteg m\u00e1s ember a vil\u00e1gon, akik milli\u00f3nyi dolgot, jelens\u00e9get, teljesen egyform\u00e1n \u00e9szlel\u00fcnk, dolgozunk fel, \u00fagy, hogy mindig lesz legal\u00e1bb egy valami, amit mindannyian m\u00e1shogy l\u00e1tunk. Saj\u00e1t magunk, saj\u00e1t l\u00e9tez\u00e9s\u00fcnk. Persze, most mondhatod, hogy ezer m\u00e1s dolgot is m\u00e1shogy l\u00e1tunk, ugyanis ami a kishercegnek, a saj\u00e1t r\u00f3zs\u00e1ja, az nekem csak egy r\u00f3zsa. De a l\u00e9nyeg a SAJ\u00c1T-on van. Minden, amit bevonunk a saj\u00e1t \u00e9n\u00fcnkbe, minden, ami r\u00e9sz\u00fcnkk\u00e9 v\u00e1lik, sz\u00fcks\u00e9gk\u00e9ppen m\u00e1st jelent nek\u00fcnk. M\u00e9gis, \u00edgy saj\u00e1t magunkhoz tartoz\u00f3v\u00e1, ha \u00fagy tetszik saj\u00e1t magunkk\u00e1 tessz\u00fck, azaz v\u00e9gt\u00e9re is az az egy dolog, amit mind m\u00e1shogyan l\u00e1tunk, mi magunk vagyunk.\u00a0Innen tekintve vissza, csod\u00e1lom akkori \u00f6nmagam. Ez a felismer\u00e9s annyira boldogg\u00e1 tudott tenni, hogy minden \u00e9jjel j\u00f3 \u00e9rz\u00e9ssel fek\u00fcdtem \u00e9s rem\u00e9nnyel telve \u00e9bredtem. Lelkesedtem. Ezzel szemben, most itt \u00fcl\u00f6k, n\u00e9zem a falat \u00e9s az a k\u00e9rd\u00e9s motoszk\u00e1l a fejemben, hogy mikor t\u00f6rt\u00e9nt? Hol volt az a pont, ahol elfelejtettem lelkesedni? Lelkesedni a legalapvet\u0151bb dolog a l\u00e9tez\u00e9s miatt. M\u00e9gis hogy a fen\u00e9be lelkesedhetn\u00e9k egy m\u00e1sik \u00e9let\u00e9rt, ha a saj\u00e1tom\u00e9rt sem tudok?Persze van m\u00e9g olyan pillanat, hogy r\u00e1csod\u00e1lkozom a vil\u00e1gra, az \u00e9let olyan egyedi igazs\u00e1goss\u00e1g\u00e1ra \u00e9s az emberi term\u00e9szet minden k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9g\u00e9re, de csak\u00a0egy l\u00e1ny lettem, aki gyakran azon agg\u00f3dik, hogy beolvad, hogy k\u00f6z\u00e9pszer\u0171 \u00e9s senkinek nem t\u0171nik fel, hogy valamiben k\u00fcl\u00f6nleges lehet, tal\u00e1n m\u00e9g saj\u00e1t mag\u00e1nak sem.<\/p>\r\n
Valahol, f\u00e9l\u00faton elveszett a gyerek. A gyerek, akinek nem kellettek nagy csod\u00e1k, hogy megl\u00e1ssa azt, ami a vil\u00e1gon a legnagyobb csoda, hogy \u00e9lsz. \u00a0A gyerek, akinek felt\u0171nt, hogy a vil\u00e1g sz\u00ednes \u00e9s b\u00e1r te csak egy sz\u00edn vagy, m\u00e9gsem kell magenta sz\u00edn\u0171nek lenned ahhoz, hogy egyedi, \u00e9s megism\u00e9telhetetlen l\u00e9gy.\u00a0<\/i><\/p>","type":"rich"}