{"version":"1.0","provider_name":"Key Site","provider_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu","author_name":"Klaudia Moln\u00e1r","author_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/author\/klaudia0518\/","title":"Rossz korba sz\u00fclettem","html":"<p style=\"text-align: justify\"><img class=\"imgleft alignleft\" style=\"line-height: 16px;margin-right: 5px\" alt=\"\" src=\"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/files\/2012\/03\/Fred-Astaire-and-Claire-Luce-in-The-Gay-Divorce-1933-blog.jpg\" width=\"270\" height=\"375\" \/>\u00a0\u201eRossz korba sz\u00fclettem.\u201d \u2013 Annyiszor eszembe jut. Ez a modern vil\u00e1g, ahol mindenki akkor \u00e9s azt csin\u00e1lja, amikor \u00e9s amit csak akar nem val\u00f3 nekem. Annyira lehet mindent, hogy n\u00e9ha m\u00e9g arr\u00f3l is megfeledkezhet\u00fcnk, hogy m\u00e1soknak is joga van ehhez.<\/p>\r\n<p style=\"text-align: justify\">Nagyon j\u00f3 helyem lett volna abban a korban, melyben a n\u0151k abroncsos ruh\u00e1t hordtak, de legal\u00e1bbis als\u00f3 szokny\u00e1sat. Ruh\u00e1t, ami egyetlen m\u00f3dja lett volna akkori \u00f6nkifejez\u00e9semnek. El\u00e9ldeg\u00e9ltem volna egy takaros kis kast\u00e9lyban, feles\u00e9g\u00fcl mentem volna egy gazdag gr\u00f3fhoz, net\u00e1n herceghez, akit persze a sz\u00fcleim jel\u00f6ltek volna ki sz\u00e1momra. Sz\u00fcltem volna neki 3-4 \u00f6r\u00f6k\u00f6st, k\u00f6z\u00fcl\u00fck 2-nek a szeret\u0151m lenne ugyan az apja, de bizony\u00edts\u00e1k be. Nyugodtan tarthattam volna t\u00f6bbet is, nincs lelkiismeretfurdall\u00e1s, mert ugye k\u00e9nyszerh\u00e1zass\u00e1g az eg\u00e9sz. Valamivel ily m\u00f3don ellenkezni, ami v\u00e9gt\u00e9re is nem a saj\u00e1t d\u00f6nt\u00e9sed, nem, hogy nem elit\u00e9lend\u0151, de szinte elv\u00e1rt. T\u00f6rt\u00e9net v\u00e9ge.<\/p>\r\n<p style=\"text-align: justify\">Amikor megmondj\u00e1k, mit kell akarni, olyan k\u00f6nny\u0171 tudni, hogy mi az, amit val\u00f3j\u00e1ban szeretn\u00e9l. Hiszen egy\u00e9rtelm\u0171, mindent, amit nem kell. Viszont amikor r\u00e1d szakad a nagy szabads\u00e1g, mihez viszony\u00edtasz, hol van az a pont, amit\u0151l azt mondod, akarok valamit \u00e9s hol van, ami m\u00e1r nem f\u00e9r bele? M\u00e1rpedig ha szabad vagy, te hozod meg a d\u00f6nt\u00e9st \u00e9s a d\u00f6nt\u00e9seid k\u00f6vetkezm\u00e9nyei is t\u00e9ged terhelnek. Ha d\u00f6ntesz, nincs t\u00f6bb\u00e9 kikacsintgat\u00e1s, hiszen v\u00e1llaltad, amit v\u00e1llalt\u00e1l \u00e9s a saj\u00e1t d\u00f6nt\u00e9sekhez illik ragaszkodni, k\u00fcl\u00f6nben olyan, mintha magad pisiln\u00e9d szembe.<\/p>\r\n<p style=\"text-align: justify\">Ami\u00f3ta nincs k\u00f6telez\u0151, bajban vagyunk az akarattal. Ha a t\u0151lem j\u00f3l megszokott mes\u00e9s p\u00e9ld\u00e1khoz ragaszkodunk, ha Hamupip\u0151k\u00e9t nem k\u00f6telezik a takar\u00edt\u00e1sra b\u00e1l helyett, tal\u00e1n kedve sem lett volna elmenni.<\/p>\r\n<p style=\"text-align: justify\">Hogyan v\u00e1lasztjuk ki, hogy mit akarunk? Amikor megmondj\u00e1k, mi van, akkor az van \u00e9s nincs apell\u00e1ta, de legal\u00e1bb tudjuk, hogy mindenkinek egyform\u00e1n rossz. Most pedig, csak v\u00e1logatunk \u00e9s fogalmunk sincs, hogy amibe beleny\u00falunk, az cs\u00f3kolja, vagy megharapja-e a kez\u00fcnk. Tegy\u00fck hozz\u00e1, rosszabb esetben, ak\u00e1r meg is eszi.\u00a0Akit \u0151r\u00f6lt m\u00e1r fel egy-egy d\u00f6nt\u00e9si helyzet, tal\u00e1n tudja, hogy mir\u0151l is besz\u00e9lek. Sokszor t\u00e9nyleg jobb lenne egy k\u00e9szen kapott ruh\u00e1t hordani, m\u00e9g ha sz\u0171k \u00e9s szor\u00edt is, mint megvarrni magunknak \u00e9s az utols\u00f3 \u00f6lt\u00e9sn\u00e9l r\u00e1d\u00f6bbeni, hogy v\u00e9gt\u00e9re is m\u00e9gis b\u0151, mert kit\u00e1gult a r\u00e1ngat\u00e1st\u00f3l. A v\u00e9ge pedig mindig ugyanaz...kezdhetj\u00fck az eg\u00e9szet el\u00f6lr\u0151l.<\/p>","type":"rich"}