![\"boy-city-girl-kiss-love-nice-Favim.com-65165.jpg\"](\"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/files\/2012\/10\/boy-city-girl-kiss-love-nice-Favim.com-65165.jpg\")
<\/p>\r\n<\/p>\r\n
Reggel sz\u00f6rny\u0171 sik\u00edt\u00e1sra \u00e9bredtem, k\u00f6nnyekkel az arcomon. Kiab\u00e1ltam \u00e1lmomban. Valami rettenetest\u0151l f\u00e9ltem ism\u00e9t.<\/p>\r\n
Sokszor olyan \u00e9rz\u00e9sem van, hogy val\u00f3j\u00e1ban mi emberek t\u00f6k\u00e9letesen tudjuk \u00e9s ismerj\u00fck a j\u00f6v\u0151t, csak valahogy nem igaz\u00e1n tudjuk tudatos\u00edtani. Vagy csak n\u00e9h\u00e1ny dolog eset\u00e9n \u00e9s azt is csak r\u00e9szlegesen.<\/p>\r\n
\u00c9n p\u00e9ld\u00e1ul az els\u0151 cs\u00f3kunkt\u00f3l kezdve el\u0151re tudtam, hogy majd egyszer, s m\u00e9g sok\u00e1ra, de j\u00f6nni fogsz. Azt is tudtam mikor v\u00e1rjalak \u00e9s sajnos m\u00e9g azt is be tudtam saccolni, hogy milyen hamar ny\u00edlok meg neked \u00fajra \u00e9s engedlek be, ism\u00e9t. Minden \u00e9jjel \u00fajra\u00e1lmodom, ahogy v\u00e9gleg elv\u00e1lunk, \u00e9s minden alkalommal ord\u00edtok \u00e9s \u00fajra vigasztalhatatlan k\u00f6nnyekben t\u00f6r\u00f6k ki, mint akkor, mint 3 \u00e9ve. Mert tal\u00e1n akkor besz\u00e9lt\u00fcnk el\u0151sz\u00f6r err\u0151l ny\u00edltan, felv\u00e1llalva a v\u00e9glegess\u00e9get. B\u00e1r csak arra eml\u00e9kszem az est\u00e9b\u0151l, hogy s\u00edrtam, amikor utolj\u00e1ra megcs\u00f3kolt\u00e1l, de m\u00e1r hi\u00e1ba k\u00e9rtem, nem vitt\u00e9l magaddal haza.<\/p>\r\n
Mintha a reggelem el\u0151revet\u00edtette volna a napomat, kicsit elveszve bolyongtam a v\u00e1ros sz\u00e1momra idegen helyein, n\u00e9h\u00e1ny bar\u00e1tn\u0151m k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben, amikor egyszer csak valamif\u00e9le kimondhatatlan dolgot \u00e9reztem. Egyfajta jelenl\u00e9tet. Ott volt\u00e1l, b\u00e1r nem tudom hogyan is ker\u00fclt\u00e9l oda. A gyomrom fesz\u00fclten izgatott g\u00f6rcsbe r\u00e1ndult \u00e9s \u00f6nk\u00e9nytelen\u00fcl meg\u00e1llva nem mozdult a l\u00e1bam. L\u00e1ttam az aut\u00f3t \u00e9s l\u00e1ttalak, b\u00e1r el\u0151sz\u00f6r meglehet\u0151sen k\u00f6rvonalazatlanul, s b\u00e1r h\u00e1ttal \u00e1llt\u00e1l, tudtam, hogy te vagy, azt\u00e1n magamat is l\u00e1tni kezdtem, egy teljesen indokolatlan \u00e1sv\u00e1nyvizes palackot \u00e9s egy sz\u00e1ll cigit szorongatva. K\u00f6rben\u00e9ztem, az ill\u00fazi\u00f3m szertefoszlott. \u00c9n m\u00e1r j\u00e1rtam itt.<\/p>\r\n
P\u00e1r perc alatt minden apr\u00f3 eml\u00e9kfoszl\u00e1ny hi\u00e1nytalan k\u00e9pp\u00e9 \u00e1llt \u00f6ssze. L\u00e1ttam magam el\u0151tt, ahogy \u00e1t\u00f6lelsz, magadhoz h\u00fazol \u00e9s kiss\u00e9 b\u00e1tortalanul k\u00f6zelebb hajolva bek\u00f6vetkezik, amit mindketten tudunk, mi\u00f3ta hajnali kett\u0151kor Debrecenbe r\u00e1ngattalak, \u00e9s megcs\u00f3kolsz. Tiszt\u00e1n eml\u00e9kszem mi j\u00e1rt a fejemben: \u201eHa ezt hagyom, hogy elkezd\u0151dj\u00f6n, sosem m\u00e1szom ki.\u201d \u00c9rted m\u00e1r mire mondom, hogy olyan, mintha tudn\u00e1nk a j\u00f6v\u0151t? Ott \u00e1lltam az els\u0151 cs\u00f3kunk helysz\u00edn\u00e9n, b\u00e1r nem ismertem meg, hiszen kor\u00e1bban fogalmam sem volt hol van ez a hely a v\u00e1roson bel\u00fcl. Persze azt gondolom ez az\u00e9rt el\u00e9g szerencs\u00e9s, nem hi\u00e1nyzott volna, hogy m\u00e9g oda is visszaj\u00e1rjak pityeregni, mondjuk vas\u00e1rnaponk\u00e9nt\u2026<\/p>\r\n
Furcsa \u00e9rz\u00e9sem volt ez ut\u00e1n. Nem \u00e1llt meg a vil\u00e1g, de az \u00e9n napom \u00fajra hozz\u00e1d forrt, az \u00e1lommal az \u00e9bred\u00e9ssel \u00e9s a k\u00f6d\u00f6s d\u00e9lel\u0151tti rohan\u00e1ssal egy\u00fctt.<\/p>\r\n
Amikor elv\u00e1ltunk, l\u00e1ttalak sz\u00e9tesni. Nem volt id\u0151m magamra figyelni, hiszen minden er\u0151m lek\u00f6t\u00f6tte, hogy te \u00fajra\u00e9p\u00fclj \u00e9s megteremthess magadnak egy olyan \u00e9letet v\u00e9gre, amit meg\u00e9rdemelsz. V\u00e9gig magam okoltam az\u00e9rt a borzalmas puszt\u00edt\u00e1s\u00e9rt, amit benned l\u00e1ttam. Amikor pedig v\u00e9gre siker\u00fclt, amit mindv\u00e9gig szerettem volna, \u00fajra \u00f6sszeforrt\u00e1l a darabjaidb\u00f3l \u00e9s v\u00e9gleg magamra hagyt\u00e1l abban a bizonyos parkol\u00f3ban, id\u0151t kaptam, magamra koncentr\u00e1lni. V\u00e9gre, feldolgozni \u00e9s legf\u0151k\u00e9ppen sz\u00e9tesni. Innent\u0151l t\u00e9ged kezdtelek okolni minden\u00e9rt, a kezdetekt\u0151l. Persze nem k\u00edv\u00e1ntam semmi rosszat neked, csak, hogy soha ne tudj elfelejteni, hogy mindig minden n\u0151ben engem l\u00e1ss, \u00e9s \u00f6r\u00f6kre b\u00e1nd, hogy rosszul d\u00f6nt\u00f6tt\u00e9l egyszer.\r\nAzt mondj\u00e1k a r\u00e9giek, hogy az \u00e1tok visszasz\u00e1ll. Nem t\u00e9vedtek nagyot. Addig \u00e1tkoztalak, m\u00edg teljesen magamhoz k\u00f6t\u00f6ttelek \u00e9s addig k\u00f6t\u00f6ttelek magamhoz, m\u00edg m\u00e1r nem biztos, hogy oldani tudom, vagy akarom a csom\u00f3t.<\/p>","type":"rich"}