{"version":"1.0","provider_name":"Key Site","provider_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu","author_name":"Klaudia Moln\u00e1r","author_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/author\/klaudia0518\/","title":"v\u00e1gyak","html":"

\"i-wish-i-had.jpg\"<\/p>\r\nMa este a v\u00e1gyakon gondolkodtam el. Tal\u00e1n az egyik legszubjekt\u00edvebb dolog v\u00e1gyni valami ut\u00e1n. Annyira sz\u00e9p a nyelv\u00fcnk. Valami UT\u00c1N v\u00e1gyni. Mert a v\u00e1gyad, mindig el\u0151tted van. Nem a jelenre vonatkoz\u00f3, t\u0151led messze elhelyezked\u0151, b\u00e1r el\u0151re mutat\u00f3, de m\u00e9gis valami t\u00e1voli fel\u00e9 ir\u00e1nyul\u00f3 valami. Amikor v\u00e1gyakozunk, elfelejt\u00fcnk jelen lenni. Mostan\u00e1ban fogalmaz\u00f3dott meg bennem, de m\u00e1r j\u00f3 ideje \u00e9rzem, k\u00e9ptelen vagy jelen lenni. Ha \u00e9pp nem a sok \u00e9rtelemben megnyomor\u00edtottnak tekinthet\u0151 m\u00faltammal vagyok elfoglalva, akkor teljes m\u00e9rt\u00e9kben a j\u00f6v\u0151be r\u00e9vedek. Nem minden esetben a v\u00e1gyaim foglalnak le, viszont megannyiszor valami furcsa keser\u0171 \u00e9rz\u00e9s t\u00f6r r\u00e1m, mikor kezdem j\u00f3l \u00e9rezni magam a jelenben: \u201eNe nevess, az id\u0151 gyorsan p\u00f6r\u00f6g, ha j\u00f3 a kedved, \u00e9s azt\u00e1n j\u00f6nnek a h\u00e9tk\u00f6znapok, a gondok, a neh\u00e9zs\u00e9gek.\u201d \u201eMindj\u00e1rt v\u00e9ge lesz, hi\u00e1ba \u00f6r\u00fclsz.\u201d JELEN lenni borzaszt\u00f3an neh\u00e9z. Legal\u00e1bbis sz\u00e1momra. \u00c9letem 70%-\u00e1t a m\u00faltamban t\u00f6lt\u00f6m \u00e9s k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl 29%-\u00e1t a v\u00e1gyaimmal, a j\u00f6v\u0151vel. 1%-nyi id\u0151m maradt jelen lenni, pedig ezen m\u00falik a m\u00faltam \u00e9s a j\u00f6v\u0151m is\u2026\r\n

De mi is az a v\u00e1gy? Valami, ami minden \u00e9lethelyzetben, minden emberben meg tud fogalmaz\u00f3dni \u00e9s valami, ami teljesen \u00f6sszehasonl\u00edthatatlan egy\u00e9nenk\u00e9nt. \u00d6sszehasonl\u00edthatatlan, mert ha felt\u00e9telezz\u00fck, hogy \u00e9n boldog csal\u00e1dra, gyerekekre, \u00e9s egy engem maxim\u00e1lisan tisztel\u0151, szeret\u0151 f\u00e9rjre v\u00e1gyom, az, az \u00e9n \u00e9lethelyzetemb\u0151l tekintve ugyanolyan jog\u00fa \u00e9s \u00e9rt\u00e9k\u0171 k\u00edv\u00e1ns\u00e1g, mint az, ha valaki egy m\u00e1sik poz\u00edci\u00f3b\u00f3l egy \u00faj aut\u00f3ra v\u00e1gyik, vagy \u00e9pp ak\u00e1r puszt\u00e1n egy meleg \u00e1gyra. Ugyanis tetszik, vagy sem, a v\u00e1gyaink az \u00e9pp aktu\u00e1lis helyzet\u00fcnkb\u0151l, poz\u00edci\u00f3nkb\u00f3l fakadnak \u00e9s \u00e9pp ez\u00e9rt tekinthet\u0151k teljesen egyen\u00e9rt\u00e9k\u0171nek. Ugyanis nem ugyanabb\u00f3l az alapanyagb\u00f3l indulnak. Ez \u00fcgyben soha nincs meg\u00e1llj, soha nincs meg\u00e9rkeztem \u00e9rz\u00e9s. Minden esetben akarunk tartani valahov\u00e1 \u00e9s persze mindig t\u00f6bbet, m\u00e1st, \u00fajat k\u00edv\u00e1nunk. Ami nem baj, mert ez visz el\u0151re. M\u00e9gis elfelejtj\u00fck, hogy ez \u00fcgyben egym\u00e1ssal nem versenghet\u00fcnk.<\/p>\r\n

<\/p>\r\n

Soha nem felejtem el, hogy amikor 4 \u00e9ves voltam, mennyire szerelmes voltam egy sr\u00e1cba, az oviban. \u00c9letem legnagyobb v\u00e1gya volt, hogy ez a fi\u00fa egy-egy nap hozz\u00e1m sz\u00f3ljon, vagy, hogy megtudjam egy bar\u00e1tj\u00e1t\u00f3l, hogy \u0151 is szeret engem. Dehogy gondoltam \u00e9n m\u00e9g ekkor semmi egy\u00e9bre. A sz\u00fcleim \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n a feln\u0151ttek, viszont mindig csak annyit mondtak, hogy majd, ha feln\u0151sz, megtudod mik az igazi probl\u00e9m\u00e1k az \u00e9letben.<\/p>\r\n

<\/p>\r\n

Ekkor azt k\u00edv\u00e1ntam, soha, m\u00edg \u00e9lek, ne felejtsem el, hogy egy gyereknek valami ban\u00e1lis dolog jelenthet ugyanakkora neh\u00e9zs\u00e9get, mint egy feln\u0151ttnek, valami \u00e1ltaluk meg\u00edt\u00e9lt komolyabb \u00fcgy. Nem felejtettem el. Persze 15 \u00e9vesen, amikor a nagy \u0150-nek hitt fi\u00fa elhagyott, ugyanezt \u00e9reztem. A feln\u0151tt vil\u00e1g olyan j\u00f3k\u00edv\u00e1ns\u00e1gokkal l\u00e1tott el, mint hogy nagyobb gondom soha ne legyen az \u00e9letben. H\u00e1t nincs is. \u00c9rettebb \u00e9s tapasztaltabb f\u0151vel ugyanakkora gondot jelentenek ma is a neh\u00e9zs\u00e9geim az \u00e9lettel, mint amit abban az id\u0151ben ez a szak\u00edt\u00e1s jelentett. Mi t\u00f6rt\u00e9nik az emberekkel a feln\u00f6veked\u00e9s k\u00f6zben? Mi\u00e9rt felejtik el, hogy a probl\u00e9ma neh\u00e9zs\u00e9ge \u00e9s a v\u00e1gyak \u00e9rt\u00e9ke ugyanaz, csak az ember \u00e9s a tapasztalatok m\u00e1sak?<\/p>","type":"rich"}