{"version":"1.0","provider_name":"Key Site","provider_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu","author_name":"Klaudia Moln\u00e1r","author_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/author\/klaudia0518\/","title":"fikci\u00f3","html":"

\"Teljes<\/a>Valami r\u00e9mes diszk\u00f3sl\u00e1ger sz\u00f6veg\u00e9t hangosan ord\u00edtva, arcomat a t\u00f6meggel egy ir\u00e1nyba ford\u00edtva pr\u00f3b\u00e1ltam elnyomni magamban az \u00e9letem zaj\u00e1t. A f\u00e1jdalmat, a hi\u00e1nyod, az elutas\u00edt\u00e1st, a k\u00e9ts\u00e9geid, amik s\u00faly\u00e1t valami \u00e9rthetetlen m\u00f3don, \u00e9n hordozom. Persze ord\u00edthatok \u00e9n b\u00e1rmilyen hangosan, l\u00e9p\u00e9seim felvehetik a zene \u00fctem\u00e9t, a hi\u00e1nyod csak \u00fcv\u00f6lt \u00e9s \u00fcv\u00f6lt bennem, az agyam pedig minden pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1som ellen\u00e9re egyszer\u0171en nem kapcsol ki. Elmosolyodom. Mif\u00e9le hi\u00e1ny? Hiszen csak egy j\u00f3l kidolgozott ill\u00fazi\u00f3 az eg\u00e9sz. Gyenge falakkal, gyenge b\u00e1b, amit magam teremtettem valakib\u0151l, akiben l\u00e1ttam valamit. \u00c9n \u00e9p\u00edtettem a falaim k\u00f6r\u00e9d, akkor sz\u00e9trobbantani is \u00e9n fogom.<\/p>\r\n

A gondolat \u00f6sszeforrt a tettel, a pult fel\u00e9 indultam. Most valahogy \u00fagy \u00e9reztem, egyszer\u0171bb szeretn\u00e9k lenni, k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesnek mutatkozni, hogy ut\u00e1lj, hogy szembe menjek mindennel, ami r\u00e1d eml\u00e9keztet. Meguntam az azon val\u00f3 t\u00f6preng\u00e9st mi\u00e9rt tolt\u00e1l el ism\u00e9t magadt\u00f3l, \u00e9s hogy mi\u00e9rt \u00e9rzek m\u00e9gis ilyen olthatatlan hi\u00e1nyt, ez\u00e9rt \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, alkoholban oldalak fel t\u00e9ged \u00e9s mindent, amihez bennem kicsit is k\u00f6z\u00f6d van. Minden hi\u00e1ba, b\u00e1r a falaim robbantak, \u00fcres maradtam, \u00e9s a bennem kavarg\u00f3 \u00fcress\u00e9g bet\u00f6lt\u00e9s\u00e9rt ki\u00e1ltott. A stroboszk\u00f3p villog\u00f3 f\u00e9nyeinek kattog\u00e1s\u00e1t szinte magamban \u00e9reztem \u00e9s keresni kezdtem.<\/p>\r\n

Keresni b\u00e1rkit, aki enyh\u00edteni k\u00e9pes ezt az \u0171rt, amit a hi\u00e1nyod okoz. M\u00edg m\u00f6g\u00fclem, k\u00e9t kar \u00e1t nem fonta testem \u00e9s l\u00e1gyan ringatni nem kezdett a zene \u00fctem\u00e9t t\u00f6k\u00e9letesen k\u00f6vetve. Az illata megb\u00f3d\u00edtott, a test-test k\u00f6zels\u00e9g, az er\u0151 \u00e9s a hat\u00e1rozotts\u00e1g, ami \u00e1radt bel\u0151le, le\u00edrhatatlan volt. \u00d3vatosan sim\u00edtott v\u00e9gig a hasamt\u00f3l a mellkasomig, majd egy hat\u00e1rozott mozdulattal olyan er\u0151teljesen szor\u00edtotta cs\u00edp\u0151j\u00e9t az eny\u00e9mhez, hogy az izgalomt\u00f3l szinte l\u00e9legezni sem tudtam. \u00c9s hirtelen beugrott. Nem te hi\u00e1nyzol. A t\u00f6r\u0151d\u00e9s, a cs\u00f3k, egy \u00f6lel\u00e9s, b\u00e1rmi, amiben \u00e9rezhetem, sz\u00e1m\u00edtok.<\/p>\r\n

A gondolataim, ak\u00e1r csak a f\u00e9ny, belesz\u00fclettek a felvillan\u00e1ssal l\u00e9trej\u00f6tt vil\u00e1goss\u00e1gba \u00e9s az \u00fajra bek\u00f6sz\u00f6nt\u0151 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g egyenk\u00e9nt nyelte el \u0151ket, ezer \u00e9s ezer \u00fajabb agyr\u00e9mnek adva ezzel helyet. A k\u00e9z ism\u00e9t v\u00e9gig sim\u00edtott, oldalra h\u00fazta a hajam \u00e9s kicsit sem finomkodva cs\u00f3kolta v\u00e9gig a nyakam. Mintha csak ismern\u00e9nk egym\u00e1st, a mozdulatok, az \u00e9rint\u00e9sek \u00f6sszhangja t\u00f6k\u00e9letes, \u00fagy \u00e9reztem, l\u00e1tnom kell az arc\u00e1t, h\u00e1t megfordultam\u2026<\/p>\r\n

\u2026ott \u00e1llt el\u0151ttem maga a megtestes\u00fclt m\u00falt. A sosem lett kapcsolat, az ismeretlen \u00e9s a tilos ut\u00e1ni felkorb\u00e1csolt v\u00e1gyaimat hagyva maga ut\u00e1n. Tudtam, mit kellene tennem, tudtam, hogy k\u00e9rd\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl kellene sarkon fordulnom. De olyannyira d\u00fch\u00f6s voltam r\u00e1d \u00e9s \u00fagy \u00e9reztem ezzel is magamra hagyt\u00e1l, a lelkem t\u00f6r\u0151d\u00e9sre v\u00e1gyott, a testem remeg\u00e9ssel \u00e9s \u00e9des bizserg\u00e9ssel telt el, \u00e9s b\u00e1r tal\u00e1n tudtam, ez nem az a fajt\u00e1ja, amire a lelkem v\u00e1gyik, hagytam, hogy \u00e1tvegye az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1st a bossz\u00fa.<\/p>\r\n

Belet\u00fartam a haj\u00e1ba, magamhoz h\u00faztam \u00e9s szenved\u00e9lyesen cs\u00f3kolva haraptam finoman az ajk\u00e1ba \u00e9s a sz\u00e1m tov\u00e1bb cs\u00faszott a nyaka fel\u00e9. Csak ennyit s\u00fagott a f\u00fclembe: \u201eMondd, hogy dugni akarsz.\u201d Szerettem volna besz\u00e9lgetni, szerettem volna valakinek a karjai k\u00f6z\u00f6tt tudni magam, cs\u00f3kkal elaludni \u00e9s \u00f6lel\u00e9ssel \u00e9bredni. De tudtam, a t\u00f6r\u0151d\u00e9snek \u00e1ra van. Ez\u00e9rt b\u00f3lintottam. Testtel akartam fizetni a l\u00e9lek\u00e9rt\u2026 A szob\u00e1j\u00e1ba \u00e9rve egyed\u00fcl vetk\u0151ztem le, \u00e9s n\u00e9m\u00e1n tettem sz\u00e9t a l\u00e1bam. Ny\u00f6gtem, amikor sz\u00fcks\u00e9ges volt, n\u00e9ha-n\u00e9ha m\u00e9g tal\u00e1n \u00e9lveztem is, b\u00e1r csak egy h\u00fas-v\u00e9r ember \u00e9rint\u00e9s\u00e9re v\u00e1gytam. Lassan derengeni kezdett ki\u00e9re is. Azt k\u00e9rte aludjak vele, de akkorra m\u00e1r tiszt\u00e1n l\u00e1ttam mit tettem. A lelkiismeretem fel\u00e9bredt, az alkohol elp\u00e1rolgott \u00e9s te \u00fajra megjelent\u00e9l bennem, az elm\u00falt \u00e9jjel keser\u0171s\u00e9ge pedig egyszerre \u00f6nt\u00f6tt el. Jobban hi\u00e1nyozt\u00e1l, mint valaha.<\/p>\r\n

\u00cdgy, mint a j\u00f3 kurva fel\u00f6lt\u00f6ztem, \u00e9s visszas\u00e9t\u00e1ltam a saj\u00e1t szob\u00e1mba.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/files\/2013\/05\/Teljes-k\u00e9perny\u0151-r\u00f6gz\u00edt\u00e9se-2014.10.08.-223815.bmp_-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}