{"version":"1.0","provider_name":"Key Site","provider_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu","author_name":"Klaudia Moln\u00e1r","author_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/author\/klaudia0518\/","title":"groteszk","html":"

\"6335604738_9b8c34200c_z.jpg\"2 k\u00e1v\u00e9, 2 \u00f3ri\u00e1s cs\u00e9sze earl grey, 3 s\u00f6r, laza 11 sz\u00e1l cigi...\u00e9s ez csak az este.<\/p>\r\n

Naiv gondolat volt, hogy hamar el\u00e1lmosodom. Csak fekszem az \u00e1gyban a teljes s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g \u00e9s csend \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben. Er\u0151ltetem a szemeim, hogy lez\u00e1rva maradjanak. Szor\u00edtani is f\u00e1j. K\u00e9nyelmetlen a p\u00e1rna, az \u00e1gy, a takar\u00f3 neh\u00e9z. Meleg van, f\u00e1zom. Igazgatom magam, majd \u00fajra visszad\u0151l\u00f6k, a matrac bes\u00fcpped, de semmi. Olyan nagy \u00e9s \u00fcres a szoba, nappal fel sem t\u0171nik. Befordulok a fal fel\u00e9, ott nem k\u00f6tik le a figyelmem oly jelent\u00e9ktelen dolgok, mint a fura \u00e9s f\u00e9lelmetes \u00e1rnyak sziluettj\u00e9nek val\u00f3di alakj\u00e1r\u00f3l val\u00f3 tal\u00e1lgat\u00e1s.<\/p>\r\n

Er\u0151sen koncentr\u00e1lok. Hajnal 2. Nem igaz, hogy m\u00e9g mindig nem sz\u00e1ll az a bizonyos s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g az elm\u00e9mre. D\u00fch\u00f6ng\u00f6k is, alkudozom is magammal, s\u0151t nevetek n\u00e9ha a k\u00e9ptelens\u00e9gen, hogy ennyi \u00e9jszak\u00e1z\u00e1s ut\u00e1n m\u00e9g mindig nehezemre esik az alv\u00e1s.<\/p>\r\n

Azt\u00e1n m\u00edg a gondolatok, \u00e9rz\u00e9sek, monol\u00f3gok cik\u00e1znak elm\u00e9m felkavart \u00e9s \u00e1lland\u00f3an hull\u00e1mz\u00f3 sosem nyugv\u00f3 tenger\u00e9n, egyszer csak arra eszm\u00e9lek, hogy szellemk\u00e9nt j\u00e1rok-kelek m\u00e1r abban a bizonyos m\u00e1sik vil\u00e1gban. \u00c1lmodom - has\u00edt v\u00e9gig bennem a felismer\u00e9s. Az a fajta \u00e9ber-\u00e1lom volt, amit tudatos ir\u00e1ny\u00edt\u00e1ssal fikarcnyit sem lehet befoly\u00e1solni, m\u00e9gis a val\u00f3s\u00e1gban felejtett szinte \u00e9lettelen\u00fcl fekv\u0151 testem mindv\u00e9gig tiszt\u00e1ban volt vele, hogy mindaz, ami t\u00f6rt\u00e9nik, puszt\u00e1n a tudatalatti kivet\u00fcl\u00e9se a l\u00e1thatatlan v\u00e1szonra. Az emberi hat\u00e1rok nem k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k t\u00f6bb\u00e9. Az \u00e9let n\u00e9gy sark\u00e1n\u00e1l fogva v\u00e1lt kiemelhet\u0151v\u00e9 a d\u00edszletei k\u00f6z\u00fcl, leporolhat\u00f3v\u00e1, \u00f6sszehajthat\u00f3v\u00e1, s egyszersmind \u00faj \u00e9rtelmet ad\u00f3 k\u00f6rnyezetbe helyezhet\u0151v\u00e9 sz\u00fcletett \u00fajj\u00e1, a r\u00e9gi legkisebb nyoma, vagy rajta maradt jegye n\u00e9lk\u00fcl.<\/p>\r\n

L\u00e1ttam az \u00e1lombeli-\u00e9nem \u00e9s tudtam, \u0151 maga is \u00e9szlelt engem, s\u0151t \u00e9rti, hogy a realit\u00e1s nem \u0151, szolg\u00e1latai a bek\u00f6sz\u00f6nt\u0151 napsugarakkal \u00e9rnek v\u00e9get.<\/p>\r\n

Nagy \u00f6sszej\u00f6vetel r\u00e9sztvev\u0151j\u00e9v\u00e9 lettem, mindenf\u00e9le emberek sz\u00ednes\u00edtett\u00e9k \u00e9s n\u00e9pes\u00edtett\u00e9k be a kertet. Cip\u0151k. Cip\u0151k mindenhol. Rengeteg k\u00e1pr\u00e1zatos magas sark\u00fa, \u00fcde, ny\u00e1ri sz\u00ednekben. Egyiknek sem volt p\u00e1rja \u00e9s mindegyikhez tartozott egy-egy kis csatos p\u00e1nt, mely visel\u00e9skor a bok\u00e1t hivatott biztos\u00edtani. Csak ekkor vettem \u00e9szre, hogy ezek a kis p\u00e1ntok, egym\u00e1shoz kapcsol\u00f3dva, mintegy l\u00e1ncot alkotnak, mely k\u00f6vetkezt\u00e9ben minden l\u00e1bbeli, majd minden m\u00e1sikkal \u00f6sszefon\u00f3dott. A kapcsokat k\u00e9ptelens\u00e9g volt kioldozni, \u00edgy \u00e1lom-Klaudia, megragadott egy, azt\u00e1n egyre t\u00f6bb cip\u0151t \u00e9s mind megsz\u00e1llottabb m\u00f3don igyekezett \u0151ket kiszabad\u00edtani az \u00f6sszevisszas\u00e1gb\u00f3l, de a kusza kapcsolatok sz\u00e1lai csak tov\u00e1bb szaporodtak. Minden \u00f6sszegabalyodott \u00e9s a felismerhetetlens\u00e9gig torzult. Azt hiszem a rengeteg koffeinnek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en, kiter\u00edtetten fekv\u0151, m\u00e9gis tudat\u00e1n\u00e1l maradt \u00e9nem - a val\u00f3s\u00e1g - be\u00fczent az \u00e1lomba: \"Minden, amit l\u00e1tt\u00e1l, a gondolataidat szimboliz\u00e1lja.\"<\/p>\r\n

\"images<\/a><\/p>\r\n

Hirtelen a szob\u00e1mba ker\u00fcltem. Est\u00e9lyi ruh\u00e1ban voltam, minden ez\u00fcst\u00f6sen f\u00e9nyl\u0151 \u00e9s roppant \u00fcnnep\u00e9lyes volt. A falak, a d\u00edszlet, a megvil\u00e1g\u00edt\u00e1s. Amikor feln\u00e9ztem, l\u00e1ttam, k\u00e9pzeletem nem zabol\u00e1zz\u00e1k fels\u0151 hat\u00e1rok, a plafon helyett a csillagok n\u00e9ztek r\u00e1m. K\u00edv\u00fclr\u0151l szeml\u00e9lve az esetet, eg\u00e9szen olyan voltam, mint egy f\u00f6ld\u00f6n felejtett t\u00fcnd\u00e9r. Emelkedni kezdtem, de az \u00e9gbolt bez\u00e1rult \u00e9s kalitk\u00e1t emelt fejem f\u00f6l\u00e9. Csapd\u00e1ba estem \u00e9s imm\u00e1r sokkal ink\u00e1bb hasonl\u00edtottam egy h\u00e1l\u00f3ban verg\u0151d\u0151 pillang\u00f3ra, ami b\u00e1r gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, minden tov\u00e1bbi sz\u00e1rnycsap\u00e1s\u00e1val \u00f6nmag\u00e1ban tesz k\u00e1rt.<\/p>\r\n

Filmszakad\u00e1s. Hirtelen egy medenc\u00e9ben voltam, mellyel \u00e9ppen szemk\u00f6zt, egy teljesen hasonl\u00f3 m\u00e1sik ter\u00fclt el, fesz\u00edtett v\u00edzt\u00fckr\u00e9vel \u00e9s egy f\u00e9rfival, aki elindult fel\u00e9m. K\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gomt\u00f3l hajtva \u00e9n is kiemelkedtem \u00e9s a part fel\u00e9 tartottam, imm\u00e1r egyre biztosabb l\u00e9ptekkel.<\/p>\r\n

\u0150 volt az. Sosem l\u00e1ttam m\u00e9g az arc\u00e1t, senkire sem hasonl\u00edtott, de tudtam \u0151 az. Akire minden n\u0151 v\u00e1r, hogy egyszer, az \u00e9let\u00e9ben, ak\u00e1r csak egy pillanatra is r\u00e1tal\u00e1ljon. \u00c9letem, vagy legink\u00e1bb \u00e1lmaim valaha l\u00e1tott legromantikusabb pillanata volt ez, szavak n\u00e9lk\u00fcl, a pillant\u00e1sok t\u00f6k\u00e9letes b\u0171vk\u00f6r\u00e9ben. Ahogy egym\u00e1s fel\u00e9 k\u00f6zeledt\u00fcnk, egy oszl\u00f3 test b\u0171ze, kalap\u00e1csk\u00e9nt t\u00f6rte \u00f6ssze a pillanat \u00fcvegbur\u00e1j\u00e1t. A t\u00f6k\u00e9letes f\u00e9rfi, egy \u00e9lettelen testet vonszolt maga ut\u00e1n. Ijedtemben menek\u00fclni szerettem volna, de a medenc\u00e9b\u0151l ki\u00e9rve \u00e9reztem, hogy n\u00f6vekv\u0151 s\u00faly nehezedik a bal oldalamra. Ahogy odapillantottam, l\u00e1ttam, hogy az \u00e9n kezem is egy halottat szor\u00edt.<\/p>\r\n

Groteszk, igen. M\u00e9gis volt ebben, valami t\u00f6k\u00e9letesen megnyugtat\u00f3, valami sz\u00e9ps\u00e9ges, valami felemel\u0151. Az egyens\u00faly vissza\u00e1llt. A meghitts\u00e9g \u00fajra \u00e1thatotta a pillanatot \u00e9s egyre hat\u00e1rozottabb l\u00e9ptekkel tov\u00e1bb k\u00f6zeledt\u00fcnk egym\u00e1s fel\u00e9, holttesteinket soha el nem engedve.<\/p>\r\n

A szemeim kiny\u00edltak \u00e9s mozdulni sem b\u00edrtam. K\u00e1bultan \u00f6lelt k\u00f6r\u00fcl az \u00e9jjeli lid\u00e9rcnyom\u00e1s, de ez furcsam\u00f3d megnyugv\u00e1ssal t\u00f6lt\u00f6tt el. Nem volt t\u00f6bb\u00e9 sz\u00fcks\u00e9g magyar\u00e1zat\u00e1ra, tiszt\u00e1n l\u00e1ttam. H\u00e1rom k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 sablon, ugyanaz az \u00fczenet...<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/files\/2013\/06\/f29668a7408697dc64baadcac8772108-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}