{"version":"1.0","provider_name":"Key Site","provider_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu","author_name":"Klaudia Moln\u00e1r","author_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/author\/klaudia0518\/","title":"H\u00f3kir\u00e1lyn\u0151","html":"

\"h\u00f3kir\u00e1lyn\u0151\"<\/a>Duna part. 23.00. Az id\u0151 m\u00e9g kellemes, azonban a h\u0171v\u00f6s szell\u0151 m\u00e1r az \u0151sz illat\u00e1val \u00e9rkezik. A szeptemberi ny\u00e1rest\u00e9k var\u00e1zsa vett k\u00f6r\u00fcl mindent. Az elm\u00fal\u00e1s. A l\u00e1bam a korl\u00e1ton, el\u0151ttem teljes d\u00edszkivil\u00e1g\u00edt\u00e1sban a Budai v\u00e1r, \u0151 pedig \u00f6lembe hajtott fejjel az eget n\u00e9zi. Hallgatunk. Ujjaim \u00fajra \u00e9s \u00fajra \u00e1tfutnak a haj\u00e1n. Eml\u00e9kszem milyen volt el\u0151sz\u00f6r belet\u00farni \u00e9s megborzongok. Hirtelen nem tudom, hogy az \u0151szi elm\u00fal\u00e1s \u00edg\u00e9rete, vagy az eml\u00e9k intenzit\u00e1sa, de pillang\u00f3k ezrei lepik el a gyomrom. Mintha csak \u00e9rezn\u00e9, s\u00f3hajt: \u201eMegkaptam a v\u00edzumot Amerik\u00e1ba. Ma j\u00f6tt az e-mail.\u201d<\/em> A pillang\u00f3im egyszerre csak sz\u00e9trep\u00fcltek \u00e9s a szemeim el\u0151tt j\u00e1rtak k\u00f6rt\u00e1ncot. Nem tudtam hol vagyok. Az elhangzott szavak egym\u00e1sba kapcsolt id\u0151z\u00edtett bomb\u00e1k robban\u00e1saira eml\u00e9keztettek. \u201eBev\u00e1logattak.\u201d, \u201eD\u00f6nt\u00f6ttem.\u201d, \u201eV\u00edzum.\u201d, \u201eAmerika.\u201d, \u201e8 h\u00f3nap\u201d.<\/em> \u2013 Durr-durr-durr-durr-durrrrr. Pofonk\u00e9nt csattantak az arcomon.<\/p>\r\n

A reakci\u00f3m fele annyira sem volt hiszt\u00e9rikus, mint az els\u0151 ilyen alkalommal, hiszen szinte profi helyzetkezel\u0151 lettem, de az\u00e9rt p\u00f3ker arc m\u00f6g\u00e9 b\u00fajni k\u00e9ptelen voltam. Hat\u00e1s-ellenhat\u00e1s. R\u00e9szemr\u0151l a v\u00e1lasz nem sokat v\u00e1ltozott, maximum szebben csomagolom be; mint mindig, most is; visszadobtam a k\u00e9zigr\u00e1n\u00e1tot.<\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Az\u00e9rt akartam ma besz\u00e9lni veled, hogy elmondjam, k\u00e9pes lettem volna belecs\u00faszni \u00e9rzelmileg. \u00a0<\/em>\u2013 Durr.<\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Belecs\u00faszt\u00e1l m\u00e1r?<\/em><\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Nem, de utolj\u00e1ra m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ve hagyta el ilyesmi a sz\u00e1mat, \u00fagyhogy \u00e9rt\u00e9kelhetn\u00e9d.<\/em><\/p>\r\n

H\u00e1t ott voltam. \u00dajra. A rakparton, biztos talajjal a l\u00e1bam alatt, \u00e9s m\u00e9gis s\u00fcllyedtem. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6ttem, ha m\u00e1r \u00edgy alakult, nem \u00faszom ruh\u00e1ban. Lemeztelen\u00edtem magam. Ahogy felt\u00f6rt bel\u0151lem ez az \u00e9rzelmi maszlag, mintha csak egy g\u00e1t szakadt volna fel \u00e9s utat nyitott minden m\u00e1snak. Minden, ami eddig ott volt a m\u00e9lyben, most felszakadt. Gy\u0171l\u00f6l\u00f6k megny\u00edlni \u00e9rzelmileg. Szerintem ez egy vesztes poz\u00edci\u00f3 \u00e9s \u00e9n nem vesz\u00edtek\u2026csak azt\u00e1n beugrott, hogy mikor legut\u00f3bb ezt hajtogattam, addig bizonygattam, hogy nekem nem f\u00e1j semmi, m\u00edg a v\u00e9g\u00e9n megroppant a gerincem. \u00c9s ez az igazi vesztes\u00e9g, nem az, ha 2-3 h\u00e9tre \u00f6sszet\u00f6rik a sz\u00edved. D\u00f6nt\u00f6ttem, engedek a felt\u00f6r\u0151 \u00e9rz\u00e9seknek. Kinyitom a sz\u00e1m.<\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Tudod, az a probl\u00e9ma, hogy sz\u00e1momra ennek az eg\u00e9sznek nem volt t\u00e9tje. \u00c9n emeltem ki a norm\u00e1lis mederb\u0151l, \u00e9n ford\u00edtottam komolytalann\u00e1, \u00e9n tudtam, hogy nem produk\u00e1lok \u00e9rzelmeket. \u00c9n ny\u00edlt lapokkal j\u00e1tszottam, \u00e9n v\u00e1gtam a fejedhez, hogy nem tartozom neked magyar\u00e1zattal, ak\u00e1rmi t\u00f6rt\u00e9njen. \u00c9s most n\u00e9zz r\u00e1m. Itt \u00fcl\u00f6k a Duna parton, veled, a szemerk\u00e9l\u0151 es\u0151ben, f\u00e9lig k\u00f6nnybel\u00e1badt szemmel, amikor el akarom mondani neked, hogy tal\u00e1n m\u00e9gis vannak \u00e9rz\u00e9seim, hogy mintha valami felt\u00e1madt volna, m\u00edg \u00e9n tegnap \u00e9jjel gyan\u00fatlanul a karjaid k\u00f6zt aludtam \u00e9s reggel lepett csak meg, de miel\u0151tt egy sz\u00f3t is sz\u00f3lhatn\u00e9k, elj\u00e1tszod velem megint ugyanazt, amit m\u00e1r el\u0151tted sokan? Nekem nem volt t\u00e9tje, \u00e9s tess\u00e9k, \u00fagy viselkedem, mint egy tizen\u00e9ves, ahogy m\u00e1r r\u00e9g nem kellene, \u00e9s j\u00e1tszom a nagy \u0151szint\u00e9t, pedig semmit nem akartam tudni r\u00f3lad. Semmi szem\u00e9lyeset. Eg\u00e9szen addig, am\u00edg meg nem fogtad a kezem \u00e9s azt nem mondtad, hogy \u201e\u2026mert m\u00e9g nem tal\u00e1ltam semmi olyat, ami miatt \u00e9rdemes lenne itthon maradnom\u2026\u201d, atya\u00e9g, mekkora duma\u2026<\/em><\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Mi\u00e9rt, te tudn\u00e1l tal\u00e1lni b\u00e1rmit, ami miatt nem menn\u00e9l ki Amerik\u00e1ba?<\/em><\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Nem relev\u00e1ns. \u00c9n nem v\u00e1gyom k\u00fclf\u00f6ldre. Sehov\u00e1. Nem akarok besz\u00e9lni r\u00f3la t\u00f6bbet. Felejts\u00fck el.<\/em> \u2013 sziszegtem.<\/p>\r\n

Mag\u00e1hoz h\u00fazott. Olyan finom volt velem, mint soha kor\u00e1bban. Mintha a karjai k\u00f6zt l\u00e9v\u0151 testem b\u00e1rmikor \u00f6sszeroppanhatna. \u00c9s v\u00e9g\u00fcl is val\u00f3ban \u00edgy volt. A homlokomt\u00f3l a mellkasomig \u00e9reztem, ahogy v\u00e9gigsim\u00edtja az arcomat. M\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem f\u00e1ztam. A h\u00fcvelykujja \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl siklott v\u00e9gig az ajkamon, mik\u00f6zben n\u00e9h\u00e1ny k\u00f3sza hajsz\u00e1lat igaz\u00edtott el a sz\u00e1m el\u0151l. Azt\u00e1n m\u00e1r k\u00e9ptelen voltam gondolkozni. Megcs\u00f3kolt. \u00c9ppen azt szerettem benne, hogy sosem finomkodott. Azt, hogy minden \u00e9rint\u00e9se f\u00e1jt. \u00c9s most, hogy gyeng\u00e9d volt, m\u00e9g ink\u00e1bb f\u00e1jt minden. Ez azonban egy teljesen m\u00e1s \u00e9rz\u00e9s volt. Most a m\u00faltam minden egyes \u00fcvegszil\u00e1nkja egyszerre f\u00far\u00f3dott a sz\u00edvembe.<\/p>\r\n

Gyerekk\u00e9nt a H\u00f3kir\u00e1lyn\u0151 volt az egyik kedvenc mes\u00e9m. Akkor viszont m\u00e9g nem \u00e9rtettem, mif\u00e9le szil\u00e1nkok is lehetnek azok, amik a val\u00f3s\u00e1gban befagyasztj\u00e1k a lelked. Amik ilyen \u00e9rz\u00e9ketlenn\u00e9 \u00e9s keser\u0171v\u00e9 tesznek. M\u00e1r minden vil\u00e1gos volt. Ebben a pillanatban egyszerre voltam Kaih \u00e9s a Kir\u00e1lyn\u0151. Teremtm\u00e9ny \u00e9s teremt\u0151. Szil\u00e1nkokkal a sz\u00edvemben.<\/p>\r\n

Sz\u00e1m szerint az 5. \u201eEgy h\u00f3nap m\u00falva elutazom.\u201d<\/em> mondatot hallgattam v\u00e9gig \u00e9s most mind ott visszhangzott a fejemben. Reag\u00e1ltam m\u00e1r d\u00fch\u00f6sen, dacolva, l\u00e1zadva a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek ellen, kezeltem k\u00f6z\u00f6ny\u00f6sen elfogadva, kezeltem m\u00e1r k\u00f6nnyekkel \u00e9s nevetve egyar\u00e1nt. Egyetlen m\u00f3don nem reag\u00e1ltam m\u00e9g \u2013 azon az egy \u00faton, ami mindig ott volt a nyelvemen \u00e9s k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen most: Ne menj el!<\/p>\r\n

A gondolat megvolt, a szavak m\u00e9g az ajkaimon pihentek, most kell\u0151en b\u00e1tor voltam, hogy kimondjam:<\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Ne\u2026menj\u2026\u00fcnk m\u00e9g haza. J\u00f3 itt \u00fclni veled.<\/em><\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Veled is.<\/em><\/p>\r\n

Mert ilyen h\u00fclyes\u00e9geket 24 \u00e9vesen m\u00e1r nem mondunk. Azt\u00e1n \u00e1t\u00f6lelt \u00e9s belekulcsolta a kez\u00e9be a kezem. A Duna pedig egyre er\u0151teljesebb sodr\u00e1ssal folyt tov\u00e1bb.<\/p>\r\n

Ahogy hajnal 3 k\u00f6r\u00fcl \u00e9p sz\u00edvvel \u00e9s l\u00e9lekkel buszra ker\u00fcltem, egy sz\u00f3 kattogott a fejemben. Kapaszkod\u00f3. Ez lettem, voltam, lehettem volna \u00e9s vagyok nektek. F\u00e9k, k\u00f6t\u00e9l, kapocs. \u00c9s v\u00e1gytok erre a mondatra; \u201eNe menj el!\u201d<\/em>. Nem mintha ett\u0151l maradn\u00e1tok, csak az \u00e9rz\u00e9s, hogy sz\u00e1m\u00edt. Hogy valakinek sz\u00e1m\u00edt.<\/p>\r\n

Sok csatorna ny\u00edlt meg \u00e9s sok g\u00e1t szakadt fel bennem azon az \u00e9jjel. Minden kor\u00e1bban j\u00f3l elz\u00e1rt dolog szabadon \u00e9s ellen\u0151rz\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl \u00e1tkelhetett rajtam. \u00c9s hallanom kellett a hangod. A telefonomb\u00f3l ki tudtam t\u00f6r\u00f6lni a sz\u00e1mod, de az ujjaim m\u00e1r t\u00e1rcs\u00e1ztak. H\u00edv\u00f3sz\u00e1mk\u00fcld\u00e9s kikapcs \u00e9s kics\u00f6ng. Egyszer, k\u00e9tszer, azt\u00e1n valaki felveszi, de nem sz\u00f3l bele. \u00c9n sem akartam. 10 m\u00e1sodpercig hallgattuk egym\u00e1s l\u00e9legzetv\u00e9teleit, azt\u00e1n kinyomtam. Tudta, hogy \u00e9n vagyok. \u00c9n viszont m\u00e9g nem tudtam elmondani.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/files\/2014\/09\/h\u00f3kir\u00e1lyn\u0151-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}