{"version":"1.0","provider_name":"Key Site","provider_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu","author_name":"Klaudia Moln\u00e1r","author_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/author\/klaudia0518\/","title":"Skarl\u00e1t bet\u0171","html":"

\"img176\"<\/a>Kiel\u00e9g\u00fclten \u00e9s teljesen er\u0151tlen\u00fcl, ak\u00e1r egy rongybaba zuhant az \u00e1gyba a testem, hajnali kett\u0151 k\u00f6r\u00fcl. Teljesen kifacsarva. Az els\u0151 k\u00f6z\u00f6s \u00e9jszaka. Az az alkalom, amit\u0151l mindenki annyira retteg. Amit annyi f\u00e9lek\u00e9ppen lehet elsz\u00farni, amir\u0151l annyi sztori sz\u00fcletik, amit \u00fagy t\u00falizgulunk, \u00e9s amin annyi minden m\u00falik. Ami kapcs\u00e1n tele vagyunk nagy elv\u00e1r\u00e1sokkal, azt\u00e1n pedig nagy csal\u00f3d\u00e1sokkal. Na meg keser\u0171 sz\u00e1j\u00edzzel reggel.<\/p>\r\n

Te pedig csak a szemembe n\u00e9zt\u00e9l \u00e9s var\u00e1zs\u00fct\u00e9sre minden elt\u0171nt. A ruh\u00e1im is. Minden gondolat ki\u00fcresedett \u00e9s csak te meg \u00e9n voltunk. Csak a jelen, csak az illatod, csak a tekinteted, mely levetk\u0151ztetett, az \u00e9rint\u00e9sed forr\u00f3s\u00e1ga \u00e9s a k\u00e9t testb\u0151l \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl egy lett. A t\u00f6k\u00e9letes \u00f6sszhang. Gondolati \u00e9s mozdulati szimmetria, olyan, amit csak a filmeken l\u00e1tsz. A harmadik orgazmus ut\u00e1n m\u00e1r nem tudtam sz\u00e1molni. Az ext\u00e1zist\u00f3l teljesen kimer\u00fclve est\u00fcnk a p\u00e1rn\u00e1k k\u00f6z\u00e9, \u00e9s te \u00fagy z\u00e1rt\u00e1l a karjaidba, mintha t\u00f6bb\u00e9 el sem akarn\u00e1l engedni. Megad\u00f3an simultam bele az \u00f6lel\u00e9sedbe, \u00e9s m\u00edg v\u00e9gigcs\u00f3koltad fedetlen v\u00e1llam, a legnagyobb biztons\u00e1gban elaludtam.<\/p>\r\n

Hajnal n\u00e9gy. Egy apr\u00f3 cs\u00f3k a nyakamon. Amit \u00fajabb k\u00f6vet, azt\u00e1n m\u00e9g egy, m\u00e1r a f\u00fclem m\u00f6g\u00f6tt. F\u00e9l\u00e1lomban, kiss\u00e9 k\u00f3tyagosan, m\u00e9g nem vagyok benne biztos, hogy mindez a val\u00f3s\u00e1g-e, vagy puszt\u00e1n \u00e1lmodom. A kezed, finoman v\u00e9gighalad a v\u00e1llamt\u00f3l az eny\u00e9mig \u00e9s \u00f6sszekulcsol\u00f3dnak. \u00c9rzem a f\u00fclem mellett, ahogy sz\u00e1d egyre szapor\u00e1bban kapkod leveg\u0151 ut\u00e1n, \u00e9s \u00e9n is minden perccel \u00e9berebbnek \u00e9rzem magam. Ahogy neked h\u00e1ttal a karjaidban tartasz, l\u00f6k\u00e9st \u00e9rzek a combomn\u00e1l. A f\u00e9rfiass\u00e1god ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151en t\u00f6r hely\u00e9rt mag\u00e1nak \u00e9s lassan sz\u00e9tfesz\u00edti az als\u00f3nadr\u00e1god. Ekkor m\u00e1r biztosan tudom, hogy a val\u00f3s\u00e1gban vagyok. M\u00e1mor\u00edt\u00f3, hogy \u00e1lmodb\u00f3l \u00e9bredve, ennyire k\u00edv\u00e1nsz. De mozdulni m\u00e9g nem akarok. Ki kell v\u00e1rnom meddig m\u00e9sz el. A kezed, a gerincemen \u00e1t a fenekemig cs\u00faszik, \u00e9s olyan er\u0151vel szor\u00edtod meg azt, hogy tudom, hamarosan elveszted az \u00f6nuralmad.<\/p>\r\n

\u00c9rzem, ahogy m\u00e1sodpercr\u0151l-m\u00e1sodpercre egyre nedvesebb leszek \u00e9s kit\u00e1gulok. Fizikailag f\u00e1j mozdulatlannak maradni, magamban akarlak tudni. Cs\u00f3kjaid k\u00f6vetik a gerincoszlopom, \u00e9s apr\u00f3 harap\u00e1sok jelzik minden csigoly\u00e1m. Ahogy enged a fenekemet szor\u00edt\u00f3 kezed, biztos vagyok benne, hogy nyoma marad rajtam\u2026\u00e9s akarom is, hogy \u00edgy legyen. Megjel\u00f6lve lenni. Csak neked. Viselni akarlak, b\u00e1rhov\u00e1 is megyek. Beleharapsz a nyakamba \u00e9s sz\u00edvni kezded, olyan f\u00e1jdalmat okozva ezzel, hogy felszisszenek. K\u00f6zben bal kezeddel a hasamhoz ny\u00falsz, majd lejjebb cs\u00fasztatod, \u00e9s olyan er\u0151vel l\u00f6k\u00f6d a cs\u00edp\u0151m a saj\u00e1todhoz, amilyet m\u00e9g nem \u00e9reztem. Minden \u00e9rint\u00e9seddel f\u00e1jdalmat okozol, amit\u0151l csak m\u00e9g ink\u00e1bb beindulok. Egyszer\u0171en nem b\u00edrom tov\u00e1bb, mozdulnom kell, engedni, cs\u00f3kolni, harapni, de karjaid ekkor m\u00e1r nem eresztenek. Teljesen leszor\u00edtasz, olyan m\u00e9ly v\u00e1gyat szabad\u00edtva fel bel\u0151lem, amilyennel m\u00e9g nem b\u00edrok el. Lecs\u00fasztatom a kezem \u00e9s meg\u00e9rintem magam. Ekkor, mintha csak ellenfelet l\u00e1tn\u00e1l bennem, kil\u00f6k\u00f6d onnan az ujjam, saj\u00e1tod pedig alulr\u00f3l m\u00e9lyen bel\u00e9m nyomod. Majd m\u00e9g egyet. K\u00f6zben m\u00e9g mindig a nyakamon \u00e9rzem fogaid \u00e9s l\u00fcktetve remegni kezdek. Testem megfesz\u00edtve, a v\u00e1gyt\u00f3l remegve, \u00e9rzem, ahogy forr\u00f3 nedvem v\u00e9gigfolyik az ujjaidon. Megk\u00f6t\u00f6zve \u00e9rzem magam. Teljesen tehetetlennek, mindenhol fognyomokkal bor\u00edtva, szor\u00edt\u00e1sok \u00e9s karmol\u00e1sok \u00e9gnek a testemen, amikt\u0151l egy\u00fctt csak m\u00e9g jobban l\u00fcktetek.<\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Meg akarsz \u00f6lni?<\/em> \u2013 ny\u00f6g\u00f6m a fogaim k\u00f6z\u00fcl, a k\u00e9jt\u0151l \u00e9s a f\u00e1jdalomt\u00f3l elgy\u00f6t\u00f6rten.<\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Nem. Be akarom tenni.<\/em><\/p>\r\n

\u00c9s ebben a pillanatban m\u00e1r \u00e9rezlek is. Ehhez nem lehet eleget t\u00e1gulni, sz\u00e9tfesz\u00edt. Sz\u00e9trobbant. Mindenhol \u00e9rzem, t\u00f6k\u00e9letesen kit\u00f6ltesz \u00e9s j\u00e1tszol velem. Nem adod meg amire v\u00e1gyom, kiveszed \u00e9s a h\u00fcvelykujjaddal a csikl\u00f3m izgatva, a mutat\u00f3t \u00e9s a k\u00f6z\u00e9ps\u0151t - kicsit sem finomkodva- bel\u00e9m tolod. A v\u00e1gyaim felett \u00e9rzett kiel\u00e9g\u00fcletlens\u00e9g, apr\u00f3, szaggatott kis sikolyokban szakad fel az ajkaimb\u00f3l. A kezed kicsusszan bel\u0151lem \u00e9s megragadja a mellem. A m\u00e1sikkal a sz\u00e1m el\u00e9 ny\u00falsz, \u00e9n pedig finoman a fogaim k\u00f6z\u00e9 veszem az ujjaid, egyes\u00e9vel mik\u00f6zben a cs\u00edp\u0151m fel-le mozgat\u00e1s\u00e1val addig izgatom a farkad, m\u00edg a h\u00e1tamon nem \u00e9rzem a bel\u0151led is \u201ekics\u00f6ppen\u0151 v\u00e1gyat\u201d. Belet\u00farsz a hajamba, h\u00e1trar\u00e1ntod a fejem \u00e9s \u00fajabb f\u00e1jdalmas cs\u00f3kot \u00e9rzek, imm\u00e1r a kulcscsontomon. M\u00e9g mindig nem hagysz mozogni, l\u00f6k\u00e9seiddel \u00f6nk\u00e9nyesen ir\u00e1ny\u00edtva t\u00f6ltesz ki, majd \u00fajra megfosztasz magadt\u00f3l, \u00e9n pedig g\u00f6rcs\u00f6s szor\u00edt\u00e1ssal marok a combodba, tudtodra adva, hogy magamban akarlak tudni \u00fajra \u2013 \u00e9s \u00fajra \u2013 \u00e9s \u00fajra. Az ujjaim elfeh\u00e9redve szorulnak \u00f6k\u00f6lbe, ahogy magadhoz szor\u00edtasz, \u00e9s k\u00e9t mozdulattal \u00e1tford\u00edtasz az \u00e1gyon. F\u00f6l\u00e9m hajolsz, lefogod a kezeim \u00e9s a mellemet harapva bel\u00e9m hatolsz. Most m\u00e9g m\u00e9lyebben, mint kor\u00e1bban. A l\u00f6k\u00e9sek egyre gyorsabbak, \u00e9n pedig \u00f6sszekulcsolom a l\u00e1baim a derekadon, hogy m\u00e9g er\u0151sebben z\u00e1rjalak magamba. Borzaszt\u00f3an \u00e9lvezem, de h\u00fazni akarom, ameddig csak lehet.<\/p>\r\n

-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Nem akarom abbahagyni.<\/em> \u2013 s\u00fagod, ajkaid a f\u00fclcimp\u00e1mhoz \u00e9rintve, \u00e9s \u00e9n minden rezd\u00fcl\u00e9sed \u00e9rzem, szavak n\u00e9lk\u00fcl.<\/p>\r\n

Az ajkaimba harapok. Nem tudom, hogy a v\u00e1gy, a k\u00e9j, vagy a gy\u00f6ny\u00f6r elod\u00e1z\u00e1snak ereje, de \u00e9rezem, ahogy fogaim nyom\u00e1n kiserken a v\u00e9r.<\/p>\r\n

Ahogy mindkett\u0151nk teste szinkronban remegni kezd, a szemembe n\u00e9zel, elengeded a kezem, a fejem al\u00e1 ny\u00falva a hajamba markolsz \u00e9s felemelsz magadhoz. F\u00e9lelmetes szenved\u00e9llyel cs\u00f3kolva l\u00e9p\u00fcnk be az ajt\u00f3n mindketten. Ny\u00f6gve-sik\u00edtva karmolom v\u00e9gig a h\u00e1tad. A nagy mozdulatok, egyre kisebbekk\u00e9 simulnak, a remeg\u00e9s ringat\u00e1ss\u00e1 halv\u00e1nyul, a s\u00f3hajok halk zil\u00e1l\u00e1ss\u00e1 csendesednek\u2026<\/p>\r\n

A mellkasodra fektetsz, \u00e9s \u00e9n a k\u00f6rmeimmel cir\u00f3gatlak, m\u00edg visszaalszunk.<\/p>\r\n

Reggel az \u00e9breszt\u0151 zaj\u00e1ra riadva, biztosra veszem, hogy csak \u00e1lmodtam az eg\u00e9szet \u00e9s mosolyogva konstat\u00e1lom, micsoda fant\u00e1zi\u00e1val \u00e1ldott meg a sors. Arcmos\u00e1s ut\u00e1n a t\u00fck\u00f6rb\u0151l visszan\u00e9z\u0151 l\u00e1nynak azonban n\u00e9gy seb volt a nyak\u00e1n. V\u00e9gigh\u00fazom rajtuk az ujjam, a f\u00e1jdalomt\u00f3l megborzongok, de a l\u00e1tv\u00e1ny \u00e9s a bennem kavarg\u00f3 eml\u00e9kek \u00fajra felkorb\u00e1csolj\u00e1k a v\u00e1gyaim. Ez az \u00e9n Skarl\u00e1t bet\u0171<\/strong>m. Visszan\u00e9zek a szob\u00e1ba, ahogy b\u00e9k\u00e9sen alszol, \u00e9s \u00fagy d\u00f6nt\u00f6k, most azonnal a sz\u00e1mba veszlek\u2026<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/files\/2014\/09\/img176-150x150.gif","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}