Eg\u00e9sz egyszer\u0171en neh\u00e9z sz\u00e1momra az \u00edr\u00e1s, amikor boldog vagyok. Nem az\u00e9rt, mert nem tudn\u00e9k mir\u0151l p\u00f6ty\u00f6gni n\u00e9h\u00e1ny sort, csak mert \u00fagy \u00e9rzem, olyan cs\u00f6p\u00f6g\u0151snek \u00e9s ny\u00e1lasnak hatnak az egyszer\u0171 szavak is a r\u00f3zsasz\u00edn f\u00e1tylon kereszt\u00fcl, hogy azt nem sz\u00edvesen nyomn\u00e1m le senki tork\u00e1n. \u00c9s nem tudom, hogy erre m\u00e9gis ki lenne k\u00edv\u00e1ncsi? Valahogy nekem nem megy ez a minden happy, hajr\u00e1, b\u00e1rmit el\u00e9rhetsz, csak igaz\u00e1n kell akarni, meg tenni \u00e9rte, mert nem \u00e9rzem emberinek. Olyan m\u00e9lyen \u00e9l bennem, hogy a m\u0171v\u00e9szetek a f\u00e1jdalomb\u00f3l \u00e9p\u00edtkeznek \u00e9s \u00edgy a legm\u00e9lyebb sebek gennyes v\u00e9rfoltjait\u00f3l lesznek eladhat\u00f3ak, hogy meg sem pr\u00f3b\u00e1ltam m\u00e1sk\u00e9pp. \u00c9s l\u00e1ssatok csod\u00e1t! H\u00e1rom bekezd\u00e9s k\u00e9sz, pedig m\u00e9g nem is besz\u00e9ltem semmir\u0151l, csak a f\u00e9lelmeimr\u0151l \u00e9s a bennem l\u00e9v\u0151 g\u00e1takr\u00f3l. Brav\u00f3, m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny enter \u00e9s mehet is a blogra.<\/p>\r\n \u00c9rdekes, hogy milyen gyorsan meg tudnak v\u00e1ltozni az ember gondjai, nem Klau?<\/em> \u2013 visszhangoznak a fejemben Viktor szavai. \u00c9s akkor ennek most \u00f6r\u00fcln\u00f6m kellene?<\/em> \u2013 k\u00e9rdeztem t\u0151le kit\u00f6r\u00f6lve egy k\u00f6nnycseppet a szemem sark\u00e1b\u00f3l, de nagy mosoly k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben. Kellene, igen. <\/em>\u2013 sz\u00e1llt fel az \u00e9ppen oda \u00e9rkez\u0151 metr\u00f3szerelv\u00e9nyre. Miel\u0151tt az ajt\u00f3 bez\u00e1rult volna, m\u00e9g megjegyezte: V\u00e9gre val\u00f3s probl\u00e9m\u00e1id vannak; ez is valami.<\/em><\/p>\r\n \u00c9s val\u00f3ban. Kedvem lett volna vil\u00e1gg\u00e1 k\u00fcrt\u00f6lni. Hogy hah\u00f3, emberek, ezt is el\u00e9rt\u00fck, igazi n\u0151 lettem, igazi probl\u00e9m\u00e1kkal!<\/p>\r\n Komfortz\u00f3na\u2026 Valami v\u00e9dett, otthonos, kellemes, meleg. Megv\u00e9d az es\u0151t\u0151l, a fagyt\u00f3l \u00e9s a t\u00falzottan \u00e9get\u0151 napsug\u00e1rz\u00e1st\u00f3l is. A komfortz\u00f3na szok\u00e1sfalakb\u00f3l \u00e9p\u00fcl, \u00edgy rendk\u00edv\u00fcl k\u00f6nnyen kiismerhetj\u00fck benne magunkat, a polcokon pedig kiss\u00e9 porosan, \u00e1mde t\u00fcnd\u00f6kl\u0151n mosolyognak vissza r\u00e1nk a mindig \u00edgy szoktuk pillanatk\u00e9pei. De a pillanat megs\u00e1rgul \u00e9s elt\u0171nik. Van, hogy lavin\u00e1k indulnak a semmib\u0151l \u00e9s a komfortz\u00f3na se nem biztons\u00e1g, se nem otthonos t\u00f6bb\u00e9. Van, hogy egyszer\u0171en csak t\u00faln\u00f6v\u00fcnk a falakon, vagy csak lehullanak a mindig \u00edgy szoktuk pillanatk\u00e9pei, mert a mindig \u00edgy szoktuk megold\u00e1sok megsz\u0171nnek m\u0171k\u00f6dni. Az \u00e9n komfortz\u00f3n\u00e1mban pedig m\u00e1r kicsit sem volt komfortos.<\/p>\r\n![\"writing\"](\"https:\/\/keysite.cafeblog.hu\/files\/2015\/04\/writing.png\")
<\/a><\/p>\r\n