<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Key Site</provider_name><provider_url>https://keysite.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Klaudia Molnár</author_name><author_url>https://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/</author_url><title>ugyanolyan</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;végül is mi változott?&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;nélküled ugyanolyan kegyetlenül rossz, mint veled volt. megváltozott bármi is? ugyanannyira fájna, ha megérintenél és ugyanannyira vágyok rád, persze napról-napra jobban, mint eddig. mondd csak mi módosult? tudod mit?-semmi. ugyanannyira tilos, szabálytalan és fájdalmasan reménytelen minden gondolatom, érzésem és vágyam, ami veled, vagy rólad szól.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;pusztán annyi történt, hogy fizikailag már nem érintesz. de sosem ez volt a fontosabb...&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;add vissza a lelkem és megkapod a tiéd... ne add vissza és minden ugyanolyan.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>