Skarlát betű

1.0Key Sitehttps://keysite.cafeblog.huKlaudia Molnárhttps://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/Skarlát betű<a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2014/09/img176.gif"><img class="alignleft wp-image-5516655" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2014/09/img176-236x300.gif" alt="img176" width="216" height="275" /></a>Kielégülten és teljesen erőtlenül, akár egy rongybaba zuhant az ágyba a testem, hajnali kettő körül. Teljesen kifacsarva. Az első közös éjszaka. Az az alkalom, amitől mindenki annyira retteg. Amit annyi féleképpen lehet elszúrni, amiről annyi sztori születik, amit úgy túlizgulunk, és amin annyi minden múlik. Ami kapcsán tele vagyunk nagy elvárásokkal, aztán pedig nagy csalódásokkal. Na meg keserű szájízzel reggel. Te pedig csak a szemembe néztél és varázsütésre minden eltűnt. A ruháim is. Minden gondolat kiüresedett és csak te meg én voltunk. Csak a jelen, csak az illatod, csak a tekinteted, mely levetkőztetett, az érintésed forrósága és a két testből észrevétlenül egy lett. A tökéletes összhang. Gondolati és mozdulati szimmetria, olyan, amit csak a filmeken látsz. A harmadik orgazmus után már nem tudtam számolni. Az extázistól teljesen kimerülve estünk a párnák közé, és te úgy zártál a karjaidba, mintha többé el sem akarnál engedni. Megadóan simultam bele az ölelésedbe, és míg végigcsókoltad fedetlen vállam, a legnagyobb biztonságban elaludtam. Hajnal négy. Egy apró csók a nyakamon. Amit újabb követ, aztán még egy, már a fülem mögött. Félálomban, kissé kótyagosan, még nem vagyok benne biztos, hogy mindez a valóság-e, vagy pusztán álmodom. A kezed, finoman végighalad a vállamtól az enyémig és összekulcsolódnak. Érzem a fülem mellett, ahogy szád egyre szaporábban kapkod levegő után, és én is minden perccel éberebbnek érzem magam. Ahogy neked háttal a karjaidban tartasz, lökést érzek a combomnál. A férfiasságod ellentmondást nem tűrően tör helyért magának és lassan szétfeszíti az alsónadrágod. Ekkor már biztosan tudom, hogy a valóságban vagyok. Mámorító, hogy álmodból ébredve, ennyire kívánsz. De mozdulni még nem akarok. Ki kell várnom meddig mész el. A kezed, a gerincemen át a fenekemig csúszik, és olyan erővel szorítod meg azt, hogy tudom, hamarosan elveszted az önuralmad. Érzem, ahogy másodpercről-másodpercre egyre nedvesebb leszek és kitágulok. Fizikailag fáj mozdulatlannak maradni, magamban akarlak tudni. Csókjaid követik a gerincoszlopom, és apró harapások jelzik minden csigolyám. Ahogy enged a fenekemet szorító kezed, biztos vagyok benne, hogy nyoma marad rajtam…és akarom is, hogy így legyen. Megjelölve lenni. Csak neked. Viselni akarlak, bárhová is megyek. Beleharapsz a nyakamba és szívni kezded, olyan fájdalmat okozva ezzel, hogy felszisszenek. Közben bal kezeddel a hasamhoz nyúlsz, majd lejjebb csúsztatod, és olyan erővel lököd a csípőm a sajátodhoz, amilyet még nem éreztem. Minden érintéseddel fájdalmat okozol, amitől csak még inkább beindulok. Egyszerűen nem bírom tovább, mozdulnom kell, engedni, csókolni, harapni, de karjaid ekkor már nem eresztenek. Teljesen leszorítasz, olyan mély vágyat szabadítva fel belőlem, amilyennel még nem bírok el. Lecsúsztatom a kezem és megérintem magam. Ekkor, mintha csak ellenfelet látnál bennem, kilököd onnan az ujjam, sajátod pedig alulról mélyen belém nyomod. Majd még egyet. Közben még mindig a nyakamon érzem fogaid és lüktetve remegni kezdek. Testem megfeszítve, a vágytól remegve, érzem, ahogy forró nedvem végigfolyik az ujjaidon. Megkötözve érzem magam. Teljesen tehetetlennek, mindenhol fognyomokkal borítva, szorítások és karmolások égnek a testemen, amiktől együtt csak még jobban lüktetek. - Meg akarsz ölni? – nyögöm a fogaim közül, a kéjtől és a fájdalomtól elgyötörten. - Nem. Be akarom tenni. És ebben a pillanatban már érezlek is. Ehhez nem lehet eleget tágulni, szétfeszít. Szétrobbant. Mindenhol érzem, tökéletesen kitöltesz és játszol velem. Nem adod meg amire vágyom, kiveszed és a hüvelykujjaddal a csiklóm izgatva, a mutatót és a középsőt - kicsit sem finomkodva- belém tolod. A vágyaim felett érzett kielégületlenség, apró, szaggatott kis sikolyokban szakad fel az ajkaimból. A kezed kicsusszan belőlem és megragadja a mellem. A másikkal a szám elé nyúlsz, én pedig finoman a fogaim közé veszem az ujjaid, egyesével miközben a csípőm fel-le mozgatásával addig izgatom a farkad, míg a hátamon nem érzem a belőled is „kicsöppenő vágyat”. Beletúrsz a hajamba, hátrarántod a fejem és újabb fájdalmas csókot érzek, immár a kulcscsontomon. Még mindig nem hagysz mozogni, lökéseiddel önkényesen irányítva töltesz ki, majd újra megfosztasz magadtól, én pedig görcsös szorítással marok a combodba, tudtodra adva, hogy magamban akarlak tudni újra – és újra – és újra. Az ujjaim elfehéredve szorulnak ökölbe, ahogy magadhoz szorítasz, és két mozdulattal átfordítasz az ágyon. Fölém hajolsz, lefogod a kezeim és a mellemet harapva belém hatolsz. Most még mélyebben, mint korábban. A lökések egyre gyorsabbak, én pedig összekulcsolom a lábaim a derekadon, hogy még erősebben zárjalak magamba. Borzasztóan élvezem, de húzni akarom, ameddig csak lehet. - Nem akarom abbahagyni. – súgod, ajkaid a fülcimpámhoz érintve, és én minden rezdülésed érzem, szavak nélkül. Az ajkaimba harapok. Nem tudom, hogy a vágy, a kéj, vagy a gyönyör elodázásnak ereje, de érezem, ahogy fogaim nyomán kiserken a vér. Ahogy mindkettőnk teste szinkronban remegni kezd, a szemembe nézel, elengeded a kezem, a fejem alá nyúlva a hajamba markolsz és felemelsz magadhoz. Félelmetes szenvedéllyel csókolva lépünk be az ajtón mindketten. Nyögve-sikítva karmolom végig a hátad. A nagy mozdulatok, egyre kisebbekké simulnak, a remegés ringatássá halványul, a sóhajok halk zilálássá csendesednek… A mellkasodra fektetsz, és én a körmeimmel cirógatlak, míg visszaalszunk. Reggel az ébresztő zajára riadva, biztosra veszem, hogy csak álmodtam az egészet és mosolyogva konstatálom, micsoda fantáziával áldott meg a sors. Arcmosás után a tükörből visszanéző lánynak azonban négy seb volt a nyakán. Végighúzom rajtuk az ujjam, a fájdalomtól megborzongok, de a látvány és a bennem kavargó emlékek újra felkorbácsolják a vágyaim. Ez az én Skarlát betűm. Visszanézek a szobába, ahogy békésen alszol, és úgy döntök, most azonnal a számba veszlek…richhttps://keysite.cafeblog.hu/files/2014/09/img176-150x150.gif150150