1.0Key Sitehttps://keysite.cafeblog.huKlaudia Molnárhttps://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/<p style="text-align: justify">A csecsemő, akit ölbe vesznek, biztonságban érzi magát. A felnőtt, elszigetelten, sötétben, magányos éli meg ugyanezt. Hová tűntek az érintéseink? Amikor a távolság megszűnik, amikor bőr a bőrhöz simul, amikor érezheted testem melegét... Amin keresztül érzékelhetlek. Igazán. Téged. Hová lettek? Mi lett a világunkkal?</p> <p style="text-align: justify">Nem csak nem közeledünk, de agymosott robotok módjára tesszük fel egymásra, gyönyörünk lelve a hányingert keltő monotóniában az újabb téglákat. Tégla-tégla-tégla. Falak. Se ajtó, se ablak. <em>Egyedül vagyok.</em> Egyedül vagyunk. Szorgalmas munkásokkal épülnek modern korunk lélek-lakótelepei. Karnyújtásra egymástól, mégis elfalazva.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/542227_275095215943362_1330383616_n.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5516898 " src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/542227_275095215943362_1330383616_n-300x200.jpg" alt="542227_275095215943362_1330383616_n" width="380" height="253" /></a></p> <p style="text-align: justify">Kizárlak, ne érj hozzám!</p> <p style="text-align: justify"><em>Hozzám kellene érned. Hozzád kellene érnem.</em> Hogy érezhessük egymást, hogy minden rezdülésem átadjam, hogy érezd az energiát, amit adhatok, ami összekapcsol minket. Mindenkit. Hogy rendszerben élünk, hogy összetartozunk, hogy függünk egymástól és ettől a soha meg nem kapott érintéstől.</p> <p style="text-align: justify">De ahogy körbenézek, üres tekintetek, melyek minden mögöttes tartalom nélkül, csak téglát rakosgatnak. Szavak! Szavak! Szavak mindenhol!</p> <p style="text-align: justify"><em>Mondd el szavak nélkül!</em> Ölelj át, simítsd ki a hajam az arcomból, fogd meg a kezem és ne beszélj hozzám többé! Csak félrevezetnél. Vagy üss meg, pofozz fel, csak engedd, hogy érezhesselek! Ne félj az érintéstől! Ne félj megérintve lenni! Tarts meg a karodban, és én talán megtanulok bízni!<img class="aligncenter wp-image-5516900 " src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/images-4.jpg" alt="" width="299" height="199" /></p> <p style="text-align: justify">A másik karnyújtásnyira van, hagyd hát abba a téglapakolást és törd át a falad! Mert a meg nem fogott kézbe, az át nem ölelt, végig nem simított testbe végleg beleég a nyom. A heg, a hely, amit valahogy mind próbálunk feltölteni.</p> <p style="text-align: justify">A világunk egy nagy űr, telis-tele, befalazott építőmesterekkel, akik nem akarják érezni egymást, pedig jobban vágynak rá, mint valaha. Nagyobb szükség van rá, mint valaha.</p> <p style="text-align: justify">A 10 millió érintetlen ember országa.</p> <p style="text-align: justify">És az űrt feltöltjük. Mindenhol ott a zaj. Az ordibálás, a düh, az agresszió. Az állandó erőszak, a balesetek. Mert a testi kontaktra így, vagy úgy, de szükség van.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/untouched_beauty_by_shyaoyan-d2zbr28.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5516899 " src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/untouched_beauty_by_shyaoyan-d2zbr28.jpg" alt="untouched_beauty_by_shyaoyan-d2zbr28" width="360" height="241" /></a></p>richhttps://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/untouched_beauty_by_shyaoyan-d2zbr28-150x150.jpg150150