1.0Key Sitehttps://keysite.cafeblog.huKlaudia Molnárhttps://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/<p style="text-align: justify"><strong>„- Biztos sokszor hallottad már, de azért tényleg vigyázz mit kívánsz. Még a végén egyszer megkapod. És attól az Isten őrizzen meg téged!”</strong></p> <p style="text-align: justify">Sem őszintén, sem kínból nem tudtam nevetni ezeken a szavakon, amikor karácsony előtt kevéssel elhangzottak. <em>Miért mondanak nekem mindig olyasmiket az emberek, amiket nem akarok hallani? Hát tényleg nem értik? De hát én… én… Akarom. Akarom. AKAROM.</em> Annyi, hogy épp csak nem toporzékoltam, miközben hajtogattam, hogy márpedig én igenis. Ragaszkodtam a teóriámhoz, mintha csak pillanatragasztóval nyomták volna a szívemre a feladatot. Na de hogy miért, arról fogalmam sincs. Aztán egyszer csak, engedett a ragasztó…</p> <p style="text-align: justify">Egyszer, amikor kicsi voltam, nem kaphattam meg valamit, akármennyire könyörögtem. Az már rég nem rémlik, hogy miért folyt a harc a szüleim és köztem, de arra nagyon is emlékszem, hogy a végső, apai <strong>„Márpedig akkor sem.”</strong> után, dühömben, könnyek között felrohantam a szobámba, és minden polcról a földre dobáltam a játékaimat. Amikor már nyakig ültem a plüssnyúlban, de még mindig kellőképpen feszült voltam, apukám utánam jött, benyitott, és kiabálás, vagy egy jól irányzott pofon helyett, amire számítottam, csak ezt mondta:</p> <p style="text-align: justify"><strong>„-Most akkor hozhatod a portörlőt és áttörölgetheted a polcokat. Mindegy mit szórsz szét. Összeszedni úgyis neked kell.”</strong></p> <p style="text-align: justify">Tádám. 20 év elteltével, a lábam előtt heverő, szétdobált színes darabjaim összevisszaságába meredve még mindig ez a tényállás. Bármennyire vártam, senki nem szedte fel helyettem. Össze pedig még ennyire sem rakták. A helyzeten pedig végképp nem változtatott az öndetonáció.</p> <p style="text-align: justify">Dacból, hisztiből, puszta jókedvemből, vagy mikor melyiktől vezérelve szétdobáltam magam. Amit meghagytam, abba pedig nem igen lehetett belekötni, hisz csak a váz maradt meg, semmi más. Bele akartam férni a tökéletes világába. Hogy helyet és szerepet kaphassak benne.</p> <p style="text-align: justify">Aztán, valahol a tegnap és a ma határán a homlokomra csapott a felismerés: <span style="text-decoration: underline"><em><strong>De hát én annyira nem vagyok tökéletes! </strong></em></span><em>- és az még hagyjad, de nem is akarok az lenni.</em></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #ff0000"><em>Amikor látok egy lámpaoszlopot, átkarolom és mosolyogva körbefordulok rajta.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/cute-fashion-girl-italian-vintage-352795.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5516943 " src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/cute-fashion-girl-italian-vintage-352795.jpg" alt="cute-fashion-girl-italian-vintage-352795" width="317" height="273" /></a></p> <p style="text-align: justify"><strong><em><span style="color: #ff6600">Szeretem levenni a magas sarkút és mezítláb táncolni.</span></em></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #ffcc00"><em>Szeretek kapucnival a fejemen, lógós ruhában, a plédemet magam köré tekerve ülni itthon.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #00ff00"><em>Hajszárítás, vagy vasalás közben, zenét hallgatok, táncolok, és/vagy énekelek.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #008000"><em>Vállalhatatlan underground zenéket (is) szeretek. Továbbá mindegyiket kívülről elrappelem néha.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #3366ff"><em>Fütyülök csak úgy random (bár nem tudok). </em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #000080"><em>Nem csak hogy ágyban reggelizek, de gyakran be sem ágyazom.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #800080"><em>Széthagyom a cipőim. És úgy általában sok mindent.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #ff0000"><em>Az amerikai Szabadság, szerelem című filmet minden évben könnyek között nézem meg legalább egyszer.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #ff6600"><em>Szeretek tükör előtt táncolni.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #ffcc00"><em>Ha szorongok, vagy ideges vagyok, rágom a bőrt az ujjaimon. Meg a számat belülről.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #00ff00"><em>Szeretem a gyufa meggyújtása utáni első füst illatát.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #008000"><em>És, ha találok, mindig felveszem a gesztenyét.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #3366ff"><em>Ha meglátok egy bogarat, visítok. Mindegy, hogy hallja-e valaki vagy egyedül vagyok.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #000080"><em>Mániákusan tudok ragaszkodni apró tárgyakhoz (karszalag, mozijegy).</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/DSC_2208-001.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5516945 size-medium" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/DSC_2208-001-278x300.jpg" alt="DSC_2208-001" width="278" height="300" /></a></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #800080"><em>Amíg meg nem unom és rituálisan ki nem dobom, vagy fel nem gyújtom őket.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #ff0000"><em>Van egy füzetem, amiben 14 éves korom óta vezetem, hogy kikkel csókolóztam.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #ff6600"><em>Szoktam butaságokat kérdezni. Sőőőt, mondani is.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #ffcc00"><em>Amikor megbotlom, vagy nekimegyek valaminek, hangosan kinevetem magam.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #00ff00"><em>Szoktam sajnálni azokat a ruháimat, amiket kevesebbszer veszek fel.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #008000"><em>Meglepően sokat beszélek magamban.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #3366ff"><em>Hangosan, érzékletesen, gesztikulálva olvasom fel újra és újra a korábbi posztjaimat, akárcsak egy igazi felolvasó esten. Gyakran olyan jól sikerül a színház, hogy el is sírom magam közben.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #000080"><em>Meglehetősen sok, indokolatlan selfiet csinálok néha.</em></span></strong></p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/DSC_2202-001.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5516944 " src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/DSC_2202-001-192x300.jpg" alt="DSC_2202-001" width="218" height="341" /></a></p> <p style="text-align: justify"><em><strong><span style="color: #800080">Nagyon szeretek színezni.</span></strong></em></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #ff0000"><strong><em>Elolvastam az összes Twilight könyvet egy nyár alatt.</em></strong></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #ff6600"><strong><em>Még mindig hiszek és kivárom a saját tündérmesém.</em></strong></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #ffcc00"><strong><em>Szeretek beöltözni farsangkor.</em></strong></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #00ff00"><strong><em>Szeretek felelőtlen lenni és gyerekes dolgokat művelni. Szeretek rossz döntéseket hozni, hisztizni, ha nem fordíthatom vissza és olykor még hülyét csinálni magamból is szeretek.</em></strong></span></p> <p style="text-align: justify">És ez jó. Azért, mert ettől vagyok ÉN ilyen. Mert ettől vagyok színes. Sőt, ahogy körülnézek a széthullott kockákon, rájövök, hogy közel sem Rubik.</p> <p style="text-align: justify">Egész más. Lego.</p> <p style="text-align: justify">Mindegy hányszor esik szét, újat építek, a darabok pedig nem vesznek el, ahogy korábban hittem, csak új posztra kerülnek. Minden a helyére. Végre.</p>richhttps://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/Lego-Heart-Engineering-Multi-colored-Hearts-Single-Colored-Hearts1-150x150.jpg150150