1.0Key Sitehttps://keysite.cafeblog.huKlaudia Molnárhttps://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/<ul> <li><strong><em> Elegem van! Nem akarom ezt újra. </em></strong></li> <li><strong><em>A fejeddel valóban nem akarod. Csak az a baj, hogy megint erőből vagy okos.</em></strong></li> </ul> <p style="text-align: justify">Az akarat, teremtő erő, ahogy mondani szokták. És én pici korom óta teremtem a saját kis világomat, fejből. Erőből. Kitartással. Mert azt tanultam, hogy „<em>Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.”</em>. Hogy mindent meg lehet oldani, hogy a millió nehézség árán, ha igazán szeretnénk valamit, végül <strong>révbe érünk</strong>. Ami valószínűleg így is van. De én többre vágytam. Nem volt elég, hogy eljussak a célomig, én akartam megmondani merre menjünk. Nem csak azt akartam befolyásolni hová, de azt is hogyan kanyarodjon az út. Egyszóval, <strong>KONTROLL</strong>ra vágytam az életem eseményei felett. És talán vágyom is…</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/beautiful-photo-by-caroline-white-photography.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5516965 " src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/beautiful-photo-by-caroline-white-photography-300x300.jpg" alt="beautiful-photo-by-caroline-white-photography" width="334" height="334" /></a></p> <p style="text-align: justify">Igazából valóban hihetetlen akaraterős nőnek gondolom magam, amit a környezetem vissza is igazol, csak az élet lazán beint rá, újra és újra, lehetek én bármennyire szívós. Tény, hogy az akaraterő egy igazi varázskulcs, ami szinte minden zárat felold, csak a boldogság ajtaját nem nyitja. Így hiába is próbálnék én, vagy bárki, erőből boldog lenni, kudarcra van ítélve.</p> <p style="text-align: justify">Egy szobában vagy. Ez a szoba az életed. Szemben veled, pedig hatalmas ajtó áll. Rajta óriás betűkkel felirat hirdeti: <strong>Út a boldogsághoz.</strong> Ki ne akarna bemenni? Hát bátran elé állsz, lenyomod a kilincset és megpróbálsz benyitni. Nem nyílik. Bizonyára beragadt, gondolod, így újra, kissé erősebben nyomva próbálkozol. Semmi. A lelkesedés megtörik, de nem adod fel, hisz látod, annyi mindenkinek sikerült már előtted. Hát felhívod a barátaid és megkéred őket, hogy segítsenek. Hiába a többszörös plusz erőfeszítés, az ajtó még mindig nem mozdul. Megtörsz. Erőt és kitartást veszítesz. Ugyanakkor szívóssá is tesz az újabb kudarc, hát további segítségért fordulsz. Jön a család. Te, a barátaid és a családod, mindent beleadva, különböző kulcsokat forgatva a zárban, próbáljátok belökni az ajtót, de az még mindig mozdulatlan marad. Elfogy az erő, nem tudod, mit tehetnél, csak annyit tudsz, hogy be akarsz jutni. A következő lépésként jön a terapeuta. Így már mind, együtt, közös erővel feszültök neki és nyomjátok a boldogság ajtaját, hogy kinyíljon végre és átléphesd a küszöbét.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/il_570xN.361172648_6sbl.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5516963 size-medium" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/il_570xN.361172648_6sbl-199x300.jpg" alt="il_570xN.361172648_6sbl" width="199" height="300" /></a></p> <p style="text-align: justify">Senki nem csinálja másképp. Nyomjuk, taszigáljuk, lökdössük az előttünk álló ajtót és legtöbben soha nem jövünk rá. <strong>Soha.</strong></p> <p style="text-align: justify">Talán csak lépni kellene egyet. Hátra. Talán finoman magunk felé kellene húzni. Talán néha csak máshogy kellene próbálni – és nem folyamatosan ismételgetni a traumáinkat annak reményében, hogy egyszer majd máshogy alakul.</p> <p style="text-align: justify">Azt hiszem, néha merni kell bedobni a gyeplőt és kiengedni a folyamatos irányítást, mert nem visz előre. Vagyis az igazán lényeges úton nem. Ott csak az elakadásaink tengelyéhez kiláncolva róhatjuk a jól bevált köreinket, nyugodtan kivárva, ahogy a ránk omló kudarchegy maga alá temet. Mert maga alá fog.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/chained_with_my_dreams_by_newlieutenant-d398wd1.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5516964 " src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/chained_with_my_dreams_by_newlieutenant-d398wd1-300x199.jpg" alt="chained_with_my_dreams_by_newlieutenant-d398wd1" width="335" height="222" /></a></p> <p style="text-align: justify">Vannak dolgok, amik kontrollal nem elkerülhetőek. Akaratból nem lehet megakadályozni, hogy összetörjön a szíved. Fejből, meg erőből nem lehet szeretni, vagy párkapcsolatot kreálni, bármennyire is unjuk a magányt. Az adódó helyzeteket tudni kell elfogadni. Ha látod és tudod, hogy jön a szakadék, akkor sincs gond. Olykor ismételten, szánt szándékkal belesétálva érted csak meg. Az akarat önmagában kevés. <strong>Nem tudlak elfelejteni vele</strong> – <em>csak fejből okosnak lenni</em> – csak nagyon tudatosan azt írni és mondani, amiről tudom, hogy <strong>kellene</strong>. <em>De még nem jön belülről.</em></p> <p style="text-align: justify"><strong><em>„Okos nő vagy. De néha türelemmel ki kell várni az időt, hogy a tapasztalatink beérjék a tudásunkat. Neked ez még nem jött el.”</em></strong> – Az érzelmi rendszer nem engedelmeskedik tudásnak. A racionális soha nem veheti fel a versenyt az irracionálissal. Az érzelem, csak érzelemmel irányítható.</p>richhttps://keysite.cafeblog.hu/files/2015/01/191f9cc2015aaea2251930859e5b0ea8-150x150.jpg150150