1.0Key Sitehttps://keysite.cafeblog.huKlaudia Molnárhttps://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/<p style="text-align: justify"><strong><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/02/Project-365-35.jpg"><img class="wp-image-5516983 alignleft" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/02/Project-365-35-300x200.jpg" alt="Project-365-35" width="352" height="234" /></a>18.45. – kiesek a munkahelyem ajtaján. </strong></p> <p style="text-align: justify"><em>Nagyszerű, most már biztosan nem érek oda időben. De szólni sem tudok, hogy kések. Hozom a formám.</em> – puffogok magamban, miközben befordulok a sarkon és sietve az aluljáró felé lépkedek. – <em>Nagyon hiányzott nekem ez a randi, tényleg szükségem van rá, hogy újra meg kelljen állapítanom, hogy a mai világban az se normális, aki még egyáltalán emberekkel találkozik. </em></p> <p style="text-align: justify">Már nem volt időm renoválni az arcom. Egy francos hajkefe sem volt nálam. Hideg is volt, álmos is voltam. – Hiszek benne, hogy az első 5 percben, minden eldől. Az legalábbis mindenképp, hogy lesz-e második találkozás. Jelenleg 10 perces lemaradásban voltam. Ekkor döntöttem el, hogy megadom a szokásos 5 percet és nem futok udvarias köröket, lelépek.</p> <p style="text-align: justify"><strong>Aztán megláttalak…</strong></p> <p style="text-align: justify">Nem tudom hol volt az a pont, ahol megadtam magam. Minden olyan gyorsan történt.</p> <p style="text-align: justify">Talán akkor, amikor rájöttem, bárhogy keresem, nem találom azt a bizonyos „<em>DE</em>”-vel kezdődő mondatot, talán, amikor azt mondtad, <em>„Hidd már el, hogy megérdemled.”</em>, talán, amikor nem kérdeztél a lányról, aki ezeket a betűket is pötyögi a monitorra meredve, talán mert nem kell arról beszélnem, mi volt. Vagy mert már nem is tartom lényegesnek. Talán, mert most sem azért írom ezeket a sorokat, hogy lenyűgözzelek, hiszen azt személyesen akarom megtenni. Nap, mint nap, újra és újra.</p> <p style="text-align: justify">Voltam bizakodó, akartam menekülni, aztán mikor önmagamat kényszerítve, maradtam, jött az émelygés az egésztől, végül pedig valahogy összedőlt a belső biztonsági rendszer. Csak úgy, detonáció és különösebb robaj nélkül. A félhomállyal átszőtt csendben, amíg a mellkasodon fekve, csak a szívverésedre figyeltem. A szavak, a falak, a műanyag, a keret, minden elporladt. Én pedig nem zuhantam szét. Sőt. Nincs páncél, nincs kivont kard. Nincs semmi.</p> <p style="text-align: justify">Én vagyok és Te vagy. És az a pillanat, amiben megszületik a Mi, s vele megannyi új lehetőség, velünk, nekünk, értünk.<img class=" size-medium wp-image-5516984 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/02/87bc62544dbdfbd0eda39a04c5bc5477-199x300.jpg" alt="87bc62544dbdfbd0eda39a04c5bc5477" width="199" height="300" /></p> <p style="text-align: justify">Nem tudom mit csináltál. Talán semmit, talán mindent. Visszaadtad a hitem. Megszelídítettél. Megnyugtatsz. Biztonságot adsz. Feltöltesz. Újra mosolygom. És az valami leírhatatlan, ahogy nézel rám.</p> <p style="text-align: justify">Igen. Irányításmániám van, monomán vagyok, túlkontrollált és kontrollálhatatlan. Határozott, erős, gyakran sértő és dühítő. <em>„Igen, ez mind így is van, csak mindemellett nő is vagy.”</em> A karjaidba olvadtam. Oda, ahol végre nem csak akartam, de tudtam nőnek érezni magam, mindenféle sallang nélkül. Te vagy a legjobb dolog, ami csak történhetett velem.</p> <p style="text-align: justify">Kockáztatok? Lehet. De vállalom. Mert hiszek bennünk. – <em>„Hát Klau, Isten hozott a hús-vér emberek világában! – Jó újra itt.”</em></p>richhttps://keysite.cafeblog.hu/files/2015/02/Project-365-35-150x150.jpg150150