1.0Key Sitehttps://keysite.cafeblog.huKlaudia Molnárhttps://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/<p style="text-align: justify">Hát itt vagyok. Megint ez a bizonyos moziterem. Hatalmas. Rengeteg sor, vörös bársonyszékekkel, csak éppen tök üresen. Rajtam kívül senki... Egyedül, a középső sor kellős közepén, kényelmesen és mereven bámulva a szürke vásznat, ami valahogy túl közelinek és túl óriásinak hat.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/Cinema-Scr1-_c_-Phatsheep-Photography_full-1.jpg"><img class=" wp-image-5516997 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/Cinema-Scr1-_c_-Phatsheep-Photography_full-1-300x200.jpg" alt="Cinema-Scr1-_c_-Phatsheep-Photography_full (1)" width="356" height="237" /></a></p> <p style="text-align: justify">Kilépek és otthagyom magam.</p> <p style="text-align: justify">Szétnézek a teremben és látom, ahogy fenn, egy kis üvegfal mögül, valaki, aki nagyon emlékeztet egy lányra, aki talán voltam, bekapcsolja a vetítést. Biztonságban van. Az üvegfal megvédi minden fájdalomtól, félelemtől, csalódottságtól, veszteségélménytől, kétségtől. Önérzetesen, bátran nyomja le a START gombot. A film pedig kérlelhetetlenül elindul.</p> <p style="text-align: justify">A díszlet történelmi hatású, a római birodalomra emlékeztet minden részlete, de rossz előérzetem van. Egyfajta balsejtelem. Azt hiszem, félek. A lány, akit a székben hagytam közönyös. Semmi nem éri el, hűvös, semmilyen. Ha jobban megnézem valami lehelet vékony ráolvadt. A természetesnek ható maszkjáról pattan vissza minden. Létrejött egy páncél. Páncél a világ és a bőre mezsgyéjén. Tompít mindent. Befelé és kifelé egyaránt. Aki mögötte van, számomra láthatatlan. A külső gépies és műanyag. Helyenként zárlatos, de működő. Én pedig nézem ezt a jelenetet és rettegek. Menekülnék a helyzetből, itt akarom hagyni ezt a termet. Van benne valami nagyon bizarr, amire nem vágyom. De egy hatalmas, érthetetlen erő egyre csak húz visszafelé, míg egyszerre csak beszippant a film. Benn vagyok. Nem látom már sem a nézőt, sem a vetítőt. Benn vagyok. És minden igazivá válik. Szétfoszlik a realitás és a képzelet valóssá lesz, az irreális pedig a jelenemmé válik.</p> <p style="text-align: justify">Nagyon zavaros. De a körülöttem élők készülnek valamire. Várnak valamit. Ugyanakkor félnek is mindattól, ami jön. Valami érkezeik és a tengerről jön. Férfiak sehol. A régi, római kori utcákon, gyermekek játszanak, a római kori házakban római kori ruhát viselő nők serénykednek. Végigmérem magam. Fehér, kétvállas, aranyövvel átkötött, arannyal szegett tógát viselek, melyet a kulcscsontomnál mindkét oldalt egy-egy aranypénz díszít. A hajam hullámos. Kontyba font, néhány kósza tincs helyenként a vállamra, máshol az arcomba omlik. A homlokomnál aranypánt. Két dologra jövök rá. 1: A férfiak mind harcolni mentek. 2: Valami fontos szerepet töltök be. Talán a király lánya lennék? Esetleg a felesége? Egy biztos. A feladatom megnyugtatni az embereket. De hogyan, amikor én is ennyire rettegek?</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/182058458-2.jpg"><img class=" wp-image-5516998 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/182058458-2.jpg" alt="182058458 (2)" width="171" height="257" /></a></p> <p style="text-align: justify">SNITT.</p> <p style="text-align: justify">Beborul az ég. Fekete felhők gyülekeznek. Kürtök harsognak mindenfelől.</p> <p style="text-align: justify">Robusztus fekete hajók, fekete vitorlákkal érkeznek. Valami jön és az emberek bezárkóznak. A mólón állok, miközben a tenger egyre nagyobb, fekete hullámokkal nyaldossa az előttem elterülő partot. Dacolok. Érzem, itt kell maradnom, bármi történjen is. Azokért, akikért felelősséggel tartozom.</p> <p style="text-align: justify">A hajók befutnak. A katonák tömött sorokban, zord arccal, kardjukat pajzsukhoz ütve vonulnak le a fedélzetről. Vészharangok konganak. <em>((((„Veszélyben vagy, tűnj már innen!”))))</em></p> <p style="text-align: justify">Egy fekete koporsó érkezik, hat erős férfi vállán. Mindegyikük fejet hajt előttem. De a koporsót tovább viszik és elzárják.</p> <p style="text-align: justify">Utánuk indulok. Tudnom kell, mit rejt, még ha messzire és mélyen zárják is el. Az ajtók sorra nyílnak előttem és a hetedik kitáruló szoba mélyén végre megtalálom. A hatalmas belső tér közepén, felállványozva, gyertyákkal körbe véve, az óriás fekete koporsó… és az oszladozó test bűze, ami bejárja a szobát. Körülöttem tálakban, vastag, fehér szelvényes kukacok tekeregnek. Bármit is rejt a fekete szarkofág, nagyon veszélyes. Az iszonyatos bűzben ájultan rogyok földre.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/ladolcevita-e1405508510828.jpg"><img class=" wp-image-5516999 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/ladolcevita-e1405508510828-300x126.jpg" alt="ladolcevita-e1405508510828" width="386" height="162" /></a></p> <p style="text-align: justify">SNITT.</p> <p style="text-align: justify">Egy férfi segít fel. Talán valamiféle jós, aki a határozott parancs ellenére minden kérdésemet megválaszolja. A koporsó egy, az egész birodalomra veszélyes, nagy erejű és mágikus hatalmú nőt rejt. Megölték ugyan, de még halálában is rettegnek tőle. Még halálában is bajt hoz. Még halálban is mérgező. A megtestesült rossz. Akit úgy kell megsemmisíteni, hogy még az emléke se maradjon. Ma éjjel elöntik a kukacokkal, akik hajnalra végeznek is. Ezután pedig egy önként vállalkozó, bátor katona, elfogyasztja a lárvákat, hogy a mérgező gonoszságból semmi se maradjon és mindenki nyugodtan élhessen végre. Egy dolog biztos. Aki erre a feladatra vállalkozik, belehal.</p> <p style="text-align: justify">SNITT.</p> <p style="text-align: justify">Nyílik az ajtó, és az a bizonyos katona sétál be rajta. Azonnal beleszeretek. És azonnal elfelejtem, hogy az enyéim védelme a feladatom. Szeretem! Szeretem! Nem akarom, hogy meghaljon. Nem veszíthetem el. Inkább a több ezer ártatlan nő, férfi, gyermek. Bárki. Nem érdekel.</p> <p style="text-align: justify">Ő az egyetlen, aki szinte ügyet sem vet rám. Nem hajt fejet, nem néz rám, csak a koporsót bámulja. És akkor megértem…</p> <p style="text-align: justify">Szerette a benne fekvő nőt. Ezért vállalja a halált. Minden gonoszsága, mérgezősége ellenére, mert nélküle nem <del>tud</del> akar létezni.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/autum-heretic-coffin-couch.jpg"><img class=" size-medium wp-image-5517000 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/autum-heretic-coffin-couch-300x169.jpg" alt="autum-heretic-coffin-couch" width="300" height="169" /></a></p> <p style="text-align: justify">Szereti azt a nőt. – Én pedig máris utálom. Utálom a koporsót, azt, amit rejt, utálom a világot és mindent, ami szent, vagy profán. A gyűlölet annyira eluralkodik rajtam, hogy eltorzulok. A ruhám sötétedik. Szinte fekete már. Mérhetetlen energia önt el, amit pusztításra szántak.</p> <p style="text-align: justify">A katona felém fordul és kézen fogva a koporsóhoz vezet. A teteje lassan, hangos nyikorgás közepette emelkedik fel. Kíváncsian, feszülten, gyűlölettől égve tekintek bele. – Én vagyok. Én fekszem benne.</p> <p style="text-align: justify">SNITT.</p> <p style="text-align: justify">A nézőtérre tekintek. A vetítő lány biztonságban van. Üvegfal védi. A néző lányt páncélként őrzi a maszkja. Rendben vannak. Én pedig – itt benn, benn egy filmben – megsemmisülök.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/mask_photography12.jpg"><img class=" size-medium wp-image-5517001 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/mask_photography12-292x300.jpg" alt="mask_photography12" width="292" height="300" /></a></p> <p style="text-align: justify">A vászon kilök magából. Visszamegyek, a székekben felejtett önmagamhoz. Furcsa hangok szűrődnek át a páncélos felszín alól. Látom, ahogy a közönyös maszk, belülről átnedvesedik. Valaki bent zokog. Meg szeretném nyugtatni, de nem találom. Nem látom már.</p>richhttps://keysite.cafeblog.hu/files/2015/04/Cinema-Photography-19-150x150.jpg150150