<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Key Site</provider_name><provider_url>https://keysite.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Klaudia Molnár</author_name><author_url>https://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/</author_url><title>Minden rendben (lesz?)</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Keservesen sírt. Aznap már nem először. Nem volt éhes, nem volt álmos, sem beteg. &lt;em&gt;Talán a hasa…&lt;/em&gt; A karjaimba vettem, de vigasztalhatatlan maradt. Lehunytam a szemem, igyekeztem a tőlem telhető legmélyebb belső nyugalmat megteremteni magamban, és valahogy ösztönösen ringatni és beszélni kezdtem. Nem gügyögve, hanem csak úgy, ahogy neked is mondanám. &lt;em&gt;„Nyugodj meg! Minden rendben lesz!”&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A sírás csendesedett, és ahogy a szavakat mantráztam, egyszer csak elaludt.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Bennem pedig felsírt az elaltatott gyermek. A kétség a bizonytalanság hangján ordított fel, és csitításért kiáltott. &lt;em&gt;„Ringass el! Vigasztalj meg!”&lt;/em&gt; – és minél később jön a segítség, annál keservesebben nyöszörög. Tehetetlen. Magányos. Fél.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Én érzem. &lt;em&gt;De vajon te hallod már?&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/08/Crying-Babies-Cute-Paintings.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;  wp-image-5517032 aligncenter&quot; src=&quot;https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/08/Crying-Babies-Cute-Paintings-300x275.jpg&quot; alt=&quot;Crying-Babies-Cute-Paintings&quot; width=&quot;305&quot; height=&quot;280&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;em&gt;Csitítható még?&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A gyermeknek a felnőtt mindenható. Aki bármit képes megoldani, helyretenni, aki, ha azt mondja, hogy minden rendben lesz, az a hiteles valóság, az maga a bizonyosság.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Nekem ki mondja végre, hogy minden rendben lesz? És egyáltalán! Képes vagyok még elhinni? Feltétel nélkül bízva, hogy nem is lehet másképp?&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;em&gt;Hol az én mindenhatóm?&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mire felnövünk, megtanulunk kételkedni. A tisztaságban, a szépségben, a jóságban. Egy valamiben azonban nem vesztjük hitünket soha. A rosszban. Vajon elképzelhető-e egyáltalán, hogy elhiggyük még valakinek, hogy minden rendben lesz? Vagy mondhatja-e ezt bárki tiszta lelkiismerettel, magabiztosan?&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;em&gt;Hol az én mindenhatóm?&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Kérlek! Ha hallasz még, mondd ki! Vagy csak hitesd el velem!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;em&gt;Te elhiszed még?&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Bánatszemüvegen és könnylencséken keresztül vesztek el a színeim. Csak fény van és sötét, csak árnyképek. Mondd ki végre! Színezd ki vele a fekete-fehér napokat, ízesítsd vele a kávémat reggel, éjjel pedig csókold a homlokomra! Tapétázd ki vele a szobám, mire felébredek, virágszirmokként szórd a talpam elé minden nap újra és újra…és akkor talán, egy nap, arra ébredünk, hogy képes vagyok rá újra és elhiszem. Neked. Mert valósággá teszed.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Addig viszont a jövő nem létezik. Ő csak a jelenben képes élni. Ha pedig veszni hagyjuk a mát, elbukjuk a holnapot.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Isten hozott hát a felnőttek világában! Ott, ahol semmire sincs garancia és ahol nincs kondom lelki-nemibetegségek ellen.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;em&gt;Hol az én mindenhatóm?&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;em&gt;Sír bennem a kislány! &lt;/em&gt;– Mit számít mi váltotta ki? –&lt;em&gt; Csak öleld át és nyugtasd meg!&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;...és akkor te leszel a mindenhatóm!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/08/black-and-white-hug-photography-Favim.com-241399.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;  wp-image-5517033 aligncenter&quot; src=&quot;https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/08/black-and-white-hug-photography-Favim.com-241399-300x226.jpg&quot; alt=&quot;black-and-white-hug-photography-Favim.com-241399&quot; width=&quot;331&quot; height=&quot;249&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://keysite.cafeblog.hu/files/2015/08/black-and-white-hug-photography-Favim.com-241399-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>