1.0Key Sitehttps://keysite.cafeblog.huKlaudia Molnárhttps://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/<p style="text-align: justify">Hónapok óta rágódom ezen a témán és úgy érzem mostanra talán sikerült lehiggadnom kellő képen ahhoz, hogy ne pusztán dühből írjak.</p> <p style="text-align: justify">2015.év végén, a minősítő vizsgámra, ki kellett találnom valamit, ami összefoglalja a „pedagógiai hitvallásomat”. Már régen kész voltam mindennel, de hajnali egykor még a lehetséges jelmondatok között bogarásztam. Valahogy semmi sem volt elég jó. Így aztán mégis egy saját mellett döntöttem. <em><a href="https://keysite.cafeblog.hu/2014/11/03/kudarc/">"Ki van zárva, hogy a kudarcom legyél. A kudarc eleve elvárást feltételez, márpedig nekem veled szemben semmiféle elvárásom nincsen. Elfogadlak. Adok, amit tudok, te pedig ezt arra használhatod, amire csak akarod."</a></em></p> <p style="text-align: justify">Elfogadás. Kész. Ennyi. Meg pozitív hozzáállás…és mindenki boldog.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/01/staypositive_blue_dribbble.jpg"><img class="size-medium wp-image-5517068 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/01/staypositive_blue_dribbble-300x225.jpg" alt="staypositive_blue_dribbble" width="300" height="225" /></a></p> <p style="text-align: justify">Csakhogy óriási a fogalomzavar ezen a téren. A szeretet nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk. Az elfogadás nem azt, hogy mindent szabad. A szabadság, pedig nem azt, hogy bármit megtehetsz. Amikor ezek a fogalmak elkezdtek összemosódni, létrejöttek a végtelenül narcisztikus, felelősségtudat és lelkiismeret nélküli emberek. Akik elhiszik, hogy a személyiség akkor teljesedik ki, hogyha bármit megtehet. Csak hát a te szabadságod addig és csakis addig tart, amíg az nem sérti az enyémet. És ezek az emberek dührohamot kapnak, kétségbe esnek, lefagynak, ahogy beleütköznek a másik szabadságának falaiba. Aki korábban nem találkozott határokkal, tehetetlen azokkal szemben. Nincs stratégia, nincs megoldási tervezet, nincs rugalmasság, és egyáltalán nincs semmi, ami egy felnőttet felnőtté tesz. Képtelenek kezelni a kudarcot. Pláne nem tanulni belőle. Mert a kisgyermek irányít, akinek nem sikerült felnőnie. A kisgyermek, aki még omnipotensnek hiszi magát, aki úgy érzi sebezhetetlen és úgy véli, megteremti a saját szükségletei kielégítésének feltételeit, csupán azzal, hogy rágondol.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/01/img_0903.jpg"><img class="size-medium wp-image-5517067 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/01/img_0903-300x222.jpg" alt="img_0903" width="300" height="222" /></a></p> <p style="text-align: justify">Az a felnőtt, akivel nem ismertették meg a korlátokat, a szeretet zászlaja alatt, az érzelmileg az a gyermek marad, aki ül a sötétben, magányosan, karnyújtásnyira a fénytől és a boldogságtól, miközben erősen arra koncentrál, hogy kivilágosodik és valaki átöleli. Aki megvárja, amíg kialszik a tűz, aztán meg sír, hogy fázik. Fel sem merül benne, hogy nem elég pusztán csak lenni, mint egy növény, mert emberek vagyunk, akik képesek a hely és helyzetváltoztatásra akkor, ha valamit el szeretnének érni.</p> <p style="text-align: justify">A szabadság nem a korlátok hiánya. A gyerekeknek szükségük van a nem-re. A szabályokra, melyek nem ridegek, melyek megvédik és a későbbiekben a rugalmas alkalmazkodás kulcsai. Emberek milliárdjaival osztozva a bolygón, ez azért lássuk be, nem hátrány. Mindig eszembe jut az egyik kedves idézet, arról, hogyan is építsünk kapcsolatot. <em>„Take the ME…Cut the M, and rotate it 180 degrees.”</em> That’s it. Senki nem mondta, hogy egyszerű lesz. Na de lényeg, a lényeg, hogy a határok kijelölése szeretet, mert a jövőt szolgálja, a bármi következmények nélküli elfogadása pedig kizárja a felfelé fejlődést, mert burjánzást hoz.<a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/01/timeline24_1.jpeg"><img class="size-full wp-image-5517065 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/01/timeline24_1.jpeg" alt="timeline24_1" width="392" height="279" /></a></p> <p style="text-align: justify">Ülök, és eszembe jut az untig ismételgetett, a gimiben megtanult, minden alkalommal hallott szeretethimnusz. És ma biztos lettem abban, hogy az én esküvőmön bizony el nem hangzik ez a részlet.<em> „A szeretet…mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”</em> Aki mindent eltűr és mindent elvisel, annak nem hogy a szeretete nem tökéletes, de éppen önmagát nem szereti.</p> <p style="text-align: justify">Az elfogadás. Az más. Elfogadom a szabadságod, ha biztosítókötél és korlát nélkül akarsz hegyet mászni, elfogadlak. De engem nem rántasz magaddal.</p> <p style="text-align: justify"><em>Mert nem vagyok se rabszolga, se pénztárca, se mártír. Úgyse avatnak szentté.</em></p>richhttps://keysite.cafeblog.hu/files/2016/01/Favim.com-18122-150x150.jpg150150