1.0Key Sitehttps://keysite.cafeblog.huKlaudia Molnárhttps://keysite.cafeblog.hu/author/klaudia0518/<p style="text-align: justify">Füles benn, a szerelvény zötyög. Emelem a hangerőt. Nem mintha el tudnám nyomni azt a zajt, amit igazán szeretnék. A belső hang, a gondolataim ellen nincs kellően hangos zene, sem zajvédő fejhallgató.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/03/images10.jpg"><img class=" wp-image-5517097 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/03/images10.jpg" alt="images10" width="255" height="385" /></a></p> <p style="text-align: justify">Szemek lehunyva, van, amit jobb nem látni. De a belső lejátszóm stop gombját nem találom. Talán egyszer rávehetnék valami mást. Talán összemoshatom a képeket. Átírhatnám, hisz olyan egyszerűnek hat. Nem ebben reménykedünk mindannyian? Hogy annyiszor ismétlünk és kezdünk elölről, ugyanazzal a leosztással, hogy egyszer csak másképp is záródhat a kör. Hogy most majd nem te ülsz az asztalnál összetörve, kialvatlanul, kisemmizve. Mi másért tennénk? Csakhogy mindenki adott lapokkal játszik, s ahogy a történelem, a traumáink is ismétlik önmaguk. Nem mazochizmusból, csak mert hátha most, hátha ezúttal rojálflös lehet a magas lapból. Világos király, a sötét parasztból. Pedig semmiféle varázspálca nincs, a fehér az fehér, a fekete meg …, na kitalálod?</p> <p style="text-align: justify">Lekopik valaha az állomásokról az a számtalan név, akihez így, vagy úgy kötődtek? Akikhez így, vagy úgy kötődtem? Lekopnak róluk az érzések, amik mint a szerelvény a megállókon, átrobognak rajtam is?</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/03/441168.jpg"><img class=" wp-image-5517099 aligncenter" src="https://keysite.cafeblog.hu/files/2016/03/441168-300x300.jpg" alt="441168" width="326" height="326" /></a></p> <p style="text-align: justify">Lekopik valaha a ruhámról, a kabátomról, a hajamról az illat, ami úgy beleégett, mikor azokon az estéken miattatok viseltem? Lekopnak róluk az emlékek, amik mint a szél a blúzomon át, besurrannak a gondolataimba?</p> <p style="text-align: justify">Lekopik valaha a bőrömről az ezer és ezer ujjlenyomat, ahogy érintettek? Lekopnak rólam a hegek és horzsolások, amik mint a lelkemből a sóhajok ezektől a gondolatoktól újra és újra felszakadnak?</p> <p style="text-align: justify">Lekoptok végre?</p> <p style="text-align: justify">Gyors egymásutánban szaladnak el mellettünk az állomások. Összemosódtak. Ahogy bennem a boldogság a könnyeimmel. Gyors egymásutánban pörög végig a film. Már nem akarom lehunyni a szemem. Az idő, így mondják. És a végén úgy nézem majd végig szemrebbenés nélkül, hogy tudni fogom, sosem értékeltelek volna eléggé, ezen epizódok nélkül.</p>richhttps://keysite.cafeblog.hu/files/2016/03/4411681-150x150.jpg150150