Na új pasiügy… :S Volt szerencsém megismerni egy srácot, aki a szobatársam barátjának a szobatársa. Misinek hívják, és ugyanúgy beszél, kiejtés, hanglejtés, minden, mint az én volt Misim… Egész helyes srác, szimpatikus, minden ok vele. Nem gondoltam, hogy tetszek neki, és említették is, hogy összetörték a szívét és azóta nincs komoly kapcsolata senkivel, csak szex (miért is ne járnék így mindenkivel?)… Szóval csak bemutatták és ezen információk birtokában kb. ügyet sem vetettem rá. De ő se rám. Legalábbis azt hittem. Aztán egyszer csak udvarolgatni kezdett. De annyira diszkréten, hogy egy teljesen tapasztalatlan lánynak még az sem esett volna le, hogy ez tulajdonképpen udvarlás… 😀
Következő nap felvett msnre, aztán iwiwre és elhívott a gólyabálba is. Kissé gyanakvóan álltam a dolgokhoz, ugyanis tudom mi van az összetört szívű fiúkkal… A gólyabált vissza is utasítottam, ugyanis baráti társasággal megyek és nem tudnám magam garantálni egész estére, meg amúgy is, ez így olyan hirtelen ért. De sebaj, moziba is hívott és azt el is fogadtam, gondoltam meglátjuk mi lesz, ugyanis leszkapcsolatomként emlegetett fiú, megint el van tűnve… :S Persze nem annyira, mint először, de találkozni nem hív és ez nyilván az ő baja. 🙂
A sztori lényege, hogy aznap még találkoztam Misivel, beszélgettünk vagy 30 percet és ezalatt olyan témákról, hogy mindenben megnyilvánult mennyire különbözünk. De ilyen nagyon alap dolgokban, amik egy kapcsolatnak tuti, hogy ingoványos talaj a későbbiekben. Ennek hangot is adtam, hogy nem illünk össze, mert más a világképünk. Mondta is rögtön, hogy megérti, hogy így a mozi meghívás is ugrott, de nagyon sajnálja, mert annyira akar…
Itt lett végem. Engem? Hisz nem is ismer… 2 éve csak komolytalan kapcsolatai vannak és most engem akar??? – na igen…jó helyen, jó időben…
Soha nem a ki számít, hanem a mikor. Bizonyára van, aki érti, hogy miről beszélek. Az, hogy egy amúgy komolytalan fiúnak egyszer csak nagyon komoly barátnője lesz és hirtelen fülig szerelmes is lesz és együtt is maradnak és sosem csalja meg, pedig egyébként kicsapongó az sosem a lánytól függ! Ezt nagyon keményen meg kell jegyezni. Sosem a ki számít… hanem, hogy az adott srác mikor érik erre meg. Lehet ezt nem szeretni, lehet tagadni is, de attól még igaz.
Sok srácnak volt már szerencsém számára jó helyen lenni, számára jó időben. De majdnem soha annál, akinél én is szerettem volna.
Márpedig az élet ilyen. Nem mi választjuk meg kinél… de egyszer csak eljön, hogy mindkét fél számára pont a megfelelő az idő és hely.
Az a baj, hogy a “nemleszkapcsolatom”-nál( 😀 ) akarok megfelelő lenni. Akarom, hogy kelljek. Hogy jobban akarjon,( és komolyan akarjon,)mint én őt valaha. De még nem jött el az időm…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: