envy

Hello világ!

Sokat agyaltam a mai témafelvetésen, de aztán balszerencsémre a téma talált meg engem. Újra-szembesülni a hibáinkkal néha nap szándékos és ajánlatos, gyakran azonban annyira váratlan és rád erőszakolt, hogy úgy érzed a múlt terhe ráül a nyakadra és kényszerít, hogy hordozd, amíg kedve tartja. Az igazság az, hogy bárhogy is rendezed le magadban a konfliktusaidat és bármennyire érzed a múltat kipipálhatónak, amikor visszaköszön, az azért rosszul esik. Pedig az is te voltál. Mára lehet, hogy egy idegenné vált, de ha megpróbálod újra beleélni magad ennek az idegennek a helyzetébe, még ha olykor ez hegeket szakít is fel, esélyt kapsz, hogy megértsd a viselkedését. Sok minden történt és igen, tettem tönkre dolgokat, vagy, hogy képesen fogalmazzak, voltam bogár, voltam szélvédő és képzeld még ablakmosó folyadék és törlőlapát is. A hangsúly az arányon van és végső soron ez határozza meg hol is áll a mérleg nyelve. A sajnálatos csak az, hogy vannak emberek, akik ezt nem képesek így egyben látni. Aztán persze az életbe nem mosom le magamról, hogy egy cipőtalp vagyok, aki végiggázol másokon. Azzal, hogy maradandó sebeket okozunk nem mindig jó szembe nézni. De én, megbocsátottam magamnak és mindig meg is fogok. A lényeg márpedig ez. Nem érdekel ki haragszik rám, amíg én békében tartom a múltam, a jelenem és a jövőm is, úgy, hogy még csak el sem szeparálom őket egymástól. Legalább én hatással vagyok az emberekre, legyen az bármilyen. Sokan még ezt se mondhatják el magukról.

Így megítélve magunkat és mérlegre téve az életünket, letehetjük a teljesen fölösleges terheket. El kell, hogy keserítselek, ha netán még olyan naiv lennél, mint én, kedves Olvasó, a gonosz mostoha és a nővérek, nem csak a mesékben léteznek. Mindig azok az emberek fognak elítélni, akiknek maguknak is vaj van a fülük mögött, mert ez feledteti velük a folyamatosan halasztgatott, ám egyre sürgetőbb önmérlegelésüket. Ezek az emberek mindig azon lesznek, hogy alád tegyenek. Azonban ezzel, csak magasabbra juttatnak, amíg ők maguk alattad maradnak. Tehát ez a dinamika. Hétköznapibb nyelven szólva irigység valami, vagy több valami miatt, ami bár neked van, ők sosem fogják elérni. Ugyanis ha föléd tudnának emelkedni, már rég nem foglalkoznának veled.

Azt javaslom, engedd ezeket az embereket minél közelebb, hiszen annál többet tanulsz, viszont sose felejtsd el, hogy ha mérlegelsz, hogy értéktelenek… és az értékteleneknek végül mindig menniük kell…