„Rossz korba születtem.” – Annyiszor eszembe jut. Ez a modern világ, ahol mindenki akkor és azt csinálja, amikor és amit csak akar nem való nekem. Annyira lehet mindent, hogy néha még arról is megfeledkezhetünk, hogy másoknak is joga van ehhez.
Nagyon jó helyem lett volna abban a korban, melyben a nők abroncsos ruhát hordtak, de legalábbis alsó szoknyásat. Ruhát, ami egyetlen módja lett volna akkori önkifejezésemnek. Eléldegéltem volna egy takaros kis kastélyban, feleségül mentem volna egy gazdag grófhoz, netán herceghez, akit persze a szüleim jelöltek volna ki számomra. Szültem volna neki 3-4 örököst, közülük 2-nek a szeretőm lenne ugyan az apja, de bizonyítsák be. Nyugodtan tarthattam volna többet is, nincs lelkiismeretfurdallás, mert ugye kényszerházasság az egész. Valamivel ily módon ellenkezni, ami végtére is nem a saját döntésed, nem, hogy nem elitélendő, de szinte elvárt. Történet vége.
Amikor megmondják, mit kell akarni, olyan könnyű tudni, hogy mi az, amit valójában szeretnél. Hiszen egyértelmű, mindent, amit nem kell. Viszont amikor rád szakad a nagy szabadság, mihez viszonyítasz, hol van az a pont, amitől azt mondod, akarok valamit és hol van, ami már nem fér bele? Márpedig ha szabad vagy, te hozod meg a döntést és a döntéseid következményei is téged terhelnek. Ha döntesz, nincs többé kikacsintgatás, hiszen vállaltad, amit vállaltál és a saját döntésekhez illik ragaszkodni, különben olyan, mintha magad pisilnéd szembe.
Amióta nincs kötelező, bajban vagyunk az akarattal. Ha a tőlem jól megszokott mesés példákhoz ragaszkodunk, ha Hamupipőkét nem kötelezik a takarításra bál helyett, talán kedve sem lett volna elmenni.
Hogyan választjuk ki, hogy mit akarunk? Amikor megmondják, mi van, akkor az van és nincs apelláta, de legalább tudjuk, hogy mindenkinek egyformán rossz. Most pedig, csak válogatunk és fogalmunk sincs, hogy amibe belenyúlunk, az csókolja, vagy megharapja-e a kezünk. Tegyük hozzá, rosszabb esetben, akár meg is eszi. Akit őrölt már fel egy-egy döntési helyzet, talán tudja, hogy miről is beszélek. Sokszor tényleg jobb lenne egy készen kapott ruhát hordani, még ha szűk és szorít is, mint megvarrni magunknak és az utolsó öltésnél rádöbbeni, hogy végtére is mégis bő, mert kitágult a rángatástól. A vége pedig mindig ugyanaz…kezdhetjük az egészet elölről.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: