gyerekszáj 4.

 

• Klaudia néni! Neked van férjed?
• Nincs.
• És pasid?
• Nincs.
• És kutyád?
• Nincs.
• És cicád?
• Nincs.
• És hörcsögöd?
• Nincs.
• És lányod?
• Nincs.
• Klaudia néni, neked semmid sincs? (Kitti, 6 éves)

 

Dühkezelési technikákat, lehetőségeket beszéltünk át, előzőleg egy kis szivacslabdát adtam a kezébe, mondván, hogy nyomogassa míg benn van, és figyelje mi történik.

 

• Te mennyi módszert ismersz! Azt hiszem az apának sem ártana egy ilyen pszichológus, aki megtanít vele párat.
• Miért, ő mit szokott csinálni, amikor ideges?
• Ordít. Ordít. Ordít. Majd megmondom már neki, hogy van ilyen stresszlabda, aztán nyomogassa. (Boti, 10 éves)

 

• A te kislányod is szokott neked rajzolni?
• Nem igazán, tudod nekem nincs gyerekem.
• És férjed sincs?
• Nincs.
• Hát az meg hogy lehet?
• Nem tudom.
• Úúúúúristen! Azért rossz lesz neked egyedül karácsonyozni. (Dia, 7 éves)

 

• Ki a Laci?
• Az anya barátja. De lehet most szakítani fogunk vele.
• Miért?
• Mert írogat nekünk valami nő, hogy ő a felesége. De a Laci azt mondja, hogy nem.
• És te mit gondolsz? Szerinted van felesége?
• Gyűrűt sose látok az ujján, szóval nemigen. (Zsófi, 9 éves)

 

• És te cigizel egyébként?
• Nem, de fogok.
• (alig-alig bírtam nevetés nélkül) Mikor tervezted elkezdeni?
• Olyan 2-3 éven belül. (Zoli, 13 éves)

 

• Te sírsz?
• Nem.
• De sírsz, látom.
• Dehogy, nem sírok.
• Akkor belül sírsz. Látom a szemeden! (Robi, 6 éves) – (Mellesleg ezt tényleg megkönnyeztem.)

 

 

Folyik az alkotómunka, egy képzeletbeli képet kellett a lehető legpontosabban lerajzolnia, amikor:

• Na és akkor itt körbeveszi az energia, ami bele tud csapni, mint egy villám másokba, akik bántani akarják.
• Nagyszerű, micsoda képzelőerőd van!
• Ááá, ezt csak odarajzolom. Sajnos így ezt külön nem mutatta a fejem. (Laci, 8 éves)

 

• Kicsit sokszor említed, hogy „Jogom van hozzá.”, meg „Megtehetem.”. Jó, szabadság, meg jogom van megtenni bizonyos dolgokat, de meddig? Meddig tehetek meg amit szeretnék, szabadon?
• Addig, amíg téged is el nem vesz valaki feleségül? (Már amikor kimondta érezte, hogy gáz van, mindketten hangosan nevettünk, úgyhogy gyorsan keresett másik megoldást.) – Ja, tudom, amíg el nem visznek a rendőrök. (Julcsi, 12 éves)

 

• Elegem van a vezetéknevemből! Alig várom, hogy megváltoztassam!
• Hát mi nem tetszik az Antalban?
• Szerinted? Ez egy fiú név… Az anya vezetéknevét szeretném.
• És az micsoda?
• Jánoska. (feküdtünk a nevetéstől…) (Dóri, 10 éves)

 

• Apa megint ivott a hétvégén. Kiabált anyával is.
• És mit csináltál?
• Féltem és beszaladtam a szobámba. De nem ezt kellett volna.
• Hát mit kellett volna?
• Ellökni és addig ugrálni a hasán, amíg ki nem hányja a sört. Hogy megint normális legyen. (Tomi, 7 éves)

 

• És te hol dolgozol?
• Na szerinted?
• Itt a suliban?
• Bizony.
• De mit dolgozol?
• Szívem, fél éve jársz ide, ötlet/javaslat? Mit dolgozom?
• Pszichológus vagy?
• Ííígy van.
• Jó, ezt értem. De mi leszel, ha nagy leszel? (Balázs, 6 éves)

 

• Hát de miért verted meg, Szívem?
• Mert nem hallgatott el, hiába szóltam. Csak mondta, meg mondta. – rövid szünet – Így kell. Velem is így szokta az anya, ha nem fogom be a szám. (Kristóf, 6 éves)

 

• Boldog karácsonyt Klaudia néni! Ja és a Ricsi amúgy szerelmes beléd.
• Nem is, Misi, te vagy az!
• Én is, de én legalább el merem mondani neki. (Ricsi, Misi, 7 évesek)

 

• Na és mi a helyzet Bogival?
• Hát az elég komplikált. Tudod, csak barátok vagyunk. De igazából találkozásnál ad puszit, meg meg szokott ölelni, néha kézen fogva sétálunk, szóval úgy viselkedünk, mintha a barátnőm lenne.
• Na! De mi ezzel a probléma?
• Hát az, hogy én nem akarok így viselkedni! – elneveti magát – Jó ötletnek tűnt, hogy ha vele lógok, majd elfelejtem Krisztit.
• De?
• De elszúrtam, mert minél többször beszélgetek vele, annál inkább hiányzik Kriszti, mert tudod, érzem a különbséget. Hogy mennyivel jobb volt Krisztivel dumálni. – pici szünet – Azért ettől még igen gyakran lekrisztizem szerencsétlent. (Máté, 13 éves)