Kedves Múzsa! Csúnyán elhagytál. Vagy én lettem volna? Igaz is, talán megelégeltem. Tudod nem túl hálás dolog ez az egyoldalú szerelem. Akárhogy is, köztünk vége lett. Ahogy most visszanézek, lehet volt is utánad néhány álmatlan éjjel és pár félig elsírt könnycsepp. Ha igaz egyáltalán, és nem csak az emlék csal meg. Volt, ahogy volt, mindenki […] Tovább

Keservesen sírt. Aznap már nem először. Nem volt éhes, nem volt álmos, sem beteg. Talán a hasa… A karjaimba vettem, de vigasztalhatatlan maradt. Lehunytam a szemem, igyekeztem a tőlem telhető legmélyebb belső nyugalmat megteremteni magamban, és valahogy ösztönösen ringatni és beszélni kezdtem. Nem gügyögve, hanem csak úgy, ahogy neked is mondanám. „Nyugodj meg! Minden rendben […] Tovább

A csecsemő, akit ölbe vesznek, biztonságban érzi magát. A felnőtt, elszigetelten, sötétben, magányos éli meg ugyanezt. Hová tűntek az érintéseink? Amikor a távolság megszűnik, amikor bőr a bőrhöz simul, amikor érezheted testem melegét… Amin keresztül érzékelhetlek. Igazán. Téged. Hová lettek? Mi lett a világunkkal? Nem csak nem közeledünk, de agymosott robotok módjára tesszük fel egymásra, […] Tovább