Szóval van a te és van az én… …és van az én problémái is. Fura kis lények mi tagadás, de egész hozzánőttek, így szegény kicsi én szobákat rendezett be nekik magában. Volt egy külön szobája az el nem fogadottságnak, egy másik kisebb a megfelelési kényszernek, vele lakott a „soha nem lehetsz elég jó” szörnyecskéje, akit […] Tovább

Füles benn, a szerelvény zötyög. Emelem a hangerőt. Nem mintha el tudnám nyomni azt a zajt, amit igazán szeretnék. A belső hang, a gondolataim ellen nincs kellően hangos zene, sem zajvédő fejhallgató. Szemek lehunyva, van, amit jobb nem látni. De a belső lejátszóm stop gombját nem találom. Talán egyszer rávehetnék valami mást. Talán összemoshatom a […] Tovább

Olyan vagyok, mint egy fénykép az ordításról. Néma. Olyan vagyok, mint egy hangfelvétel az ölelésről. Üres. És imádkozom. Nem mintha tudnám még hogy kihez. Csak mormolom. Hogy segíts. Segíts, kérlek akárhol vagy, akárki vagy. Segíts nekem! Gyűlölök kérni. Könyörögni. Esdekelni. Meghagyom a gyengéknek. Csakhogy közben gyenge lettem. Azt mondta egyszer valaki, hogy a kapcsolatok nem […] Tovább

Keservesen sírt. Aznap már nem először. Nem volt éhes, nem volt álmos, sem beteg. Talán a hasa… A karjaimba vettem, de vigasztalhatatlan maradt. Lehunytam a szemem, igyekeztem a tőlem telhető legmélyebb belső nyugalmat megteremteni magamban, és valahogy ösztönösen ringatni és beszélni kezdtem. Nem gügyögve, hanem csak úgy, ahogy neked is mondanám. „Nyugodj meg! Minden rendben […] Tovább

Mentem három kört a lakásban. Kinyitottam a hűtő ajtót, aztán visszazártam. Lezuhanyoztam. Tettem egy újabb kört. Mint aki valami olyasmire vár, amit maga sem ismer. Elnyúlt pólóban, mezítláb ténfergek, majd felteszek egy kávét és a gőzölgő csészével a kezemben lerogyok a kanapéra, és a TV képernyőjét bámulom. Kissé oldalra pillantok, észreveszem a laptopom és percekig […] Tovább

18.45. – kiesek a munkahelyem ajtaján. Nagyszerű, most már biztosan nem érek oda időben. De szólni sem tudok, hogy kések. Hozom a formám. – puffogok magamban, miközben befordulok a sarkon és sietve az aluljáró felé lépkedek. – Nagyon hiányzott nekem ez a randi, tényleg szükségem van rá, hogy újra meg kelljen állapítanom, hogy a mai […] Tovább

 Elegem van! Nem akarom ezt újra. A fejeddel valóban nem akarod. Csak az a baj, hogy megint erőből vagy okos. Az akarat, teremtő erő, ahogy mondani szokták. És én pici korom óta teremtem a saját kis világomat, fejből. Erőből. Kitartással. Mert azt tanultam, hogy „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.”. Hogy mindent meg lehet oldani, hogy a […] Tovább