„– De most komolyan! Hol a dühöd? – Dunsztom sincs. Nem találkoztam vele.” Tititi-ti, tititi-ti, tititi-ti…05.50. Skylar Grey Dance Without You-ja hangos robajjal hasít bele a sötét, fagyos reggelbe. Túl a leghosszabb éjszakán, a fényt még mindig nélkülöznünk kell. Van nappal és van éjjel, közte pedig folyamatos hideg, szürke, köd. Az állkapcsaim erővel kell kimozdítanom […] Tovább

A csecsemő, akit ölbe vesznek, biztonságban érzi magát. A felnőtt, elszigetelten, sötétben, magányos éli meg ugyanezt. Hová tűntek az érintéseink? Amikor a távolság megszűnik, amikor bőr a bőrhöz simul, amikor érezheted testem melegét… Amin keresztül érzékelhetlek. Igazán. Téged. Hová lettek? Mi lett a világunkkal? Nem csak nem közeledünk, de agymosott robotok módjára tesszük fel egymásra, […] Tovább

Cipősarkak kopognak a kihalóban lévő város utcáinak macskakövén. A lány határozott léptekkel, sietve halad. A közvilágítás pislákoló fényében egy sarokkal arrébb már látszik az árnyékuk. Megállnak egymással szemben és egyikőjük sem szólal meg. Csak némán merednek egymásra és szép lassan megnyomják a bekapcsoló gombot. Újraindítják a filmet. Talán nem látták még elégszer, talán ennyire tetszik […] Tovább

Sokszor, sok mindent gondolunk a szerelemről. Amikor óvodások vagyunk, szerelmesnek lenni az első szájra puszit jelenti, az udvar hátsó, eldugott részén. Aztán alsóban, szerelmesnek lenni, a padtársunktól kapott szülinapi képeslapokat és azok viszonzásait jelenti. Felsőben szerelmesnek lenni, az állandó beszédtémát jelenti a legjobb barátnőnkkel, a vágyat jelenti, hogy szerelmes legyél. Gimiben szerelmesnek lenni, egymás bámulását, […] Tovább

Nem annak születsz erre a világra, aki most vagy. Ahogy testileg sem vagy olyan, mint csecsemőként, úgy a lelked is felnő. Kibontakozik a személyiséged. És ahogy beszélni is úgy tanulsz, hogy hallasz másokat, hogy reagálnak a gagyogásodra, kihallva abból az „agyá-agyá-agyá” első egyszavas mondatod, a bensőd is a rád adott reakciókból alakul. Az határozza meg […] Tovább

Duna part. 23.00. Az idő még kellemes, azonban a hűvös szellő már az ősz illatával érkezik. A szeptemberi nyáresték varázsa vett körül mindent. Az elmúlás. A lábam a korláton, előttem teljes díszkivilágításban a Budai vár, ő pedig ölembe hajtott fejjel az eget nézi. Hallgatunk. Ujjaim újra és újra átfutnak a haján. Emlékszem milyen volt először […] Tovább