Szóval van a te és van az én… …és van az én problémái is. Fura kis lények mi tagadás, de egész hozzánőttek, így szegény kicsi én szobákat rendezett be nekik magában. Volt egy külön szobája az el nem fogadottságnak, egy másik kisebb a megfelelési kényszernek, vele lakott a „soha nem lehetsz elég jó” szörnyecskéje, akit […] Tovább

Hónapok óta rágódom ezen a témán és úgy érzem mostanra talán sikerült lehiggadnom kellő képen ahhoz, hogy ne pusztán dühből írjak. 2015.év végén, a minősítő vizsgámra, ki kellett találnom valamit, ami összefoglalja a „pedagógiai hitvallásomat”. Már régen kész voltam mindennel, de hajnali egykor még a lehetséges jelmondatok között bogarásztam. Valahogy semmi sem volt elég jó. […] Tovább

Keservesen sírt. Aznap már nem először. Nem volt éhes, nem volt álmos, sem beteg. Talán a hasa… A karjaimba vettem, de vigasztalhatatlan maradt. Lehunytam a szemem, igyekeztem a tőlem telhető legmélyebb belső nyugalmat megteremteni magamban, és valahogy ösztönösen ringatni és beszélni kezdtem. Nem gügyögve, hanem csak úgy, ahogy neked is mondanám. „Nyugodj meg! Minden rendben […] Tovább

„- Biztos sokszor hallottad már, de azért tényleg vigyázz mit kívánsz. Még a végén egyszer megkapod. És attól az Isten őrizzen meg téged!” Sem őszintén, sem kínból nem tudtam nevetni ezeken a szavakon, amikor karácsony előtt kevéssel elhangzottak. Miért mondanak nekem mindig olyasmiket az emberek, amiket nem akarok hallani? Hát tényleg nem értik? De hát én… én… […] Tovább

Sokszor, sok mindent gondolunk a szerelemről. Amikor óvodások vagyunk, szerelmesnek lenni az első szájra puszit jelenti, az udvar hátsó, eldugott részén. Aztán alsóban, szerelmesnek lenni, a padtársunktól kapott szülinapi képeslapokat és azok viszonzásait jelenti. Felsőben szerelmesnek lenni, az állandó beszédtémát jelenti a legjobb barátnőnkkel, a vágyat jelenti, hogy szerelmes legyél. Gimiben szerelmesnek lenni, egymás bámulását, […] Tovább

Nem annak születsz erre a világra, aki most vagy. Ahogy testileg sem vagy olyan, mint csecsemőként, úgy a lelked is felnő. Kibontakozik a személyiséged. És ahogy beszélni is úgy tanulsz, hogy hallasz másokat, hogy reagálnak a gagyogásodra, kihallva abból az „agyá-agyá-agyá” első egyszavas mondatod, a bensőd is a rád adott reakciókból alakul. Az határozza meg […] Tovább

„Mert, ami aggaszt egy felnőttet, arra egy gyermek rá se ránt.” Idén egy új kalandba kezdek. Reggel, pontban 8.00-kor ugyanis egy aggódó édesanya fogadott, és kért azonnali segítséget lánya számára. A lány, aki bele szeretett Pán Péterbe. Az egész suli be van zsongva, mindenhol az a téma, hogy a 6. osztályos 13 éves kislány, április […] Tovább