Nem vagyok dühös. Nem őrjöngök. Nem gyújtogatok. Nem zokogok. Nem fáj?! Csak bedobom a gyeplőt. Csak felszakítom a gátat. Most csak kilépek a mederből. Felejts el. Próbáld meg. Ne emlékezz semmire. Törölj ki mindent. Tűnjön el. Örökké. Engedd el a kapaszkodót és vessz el. Örökké. Ne tudd, hogy mi hiányzik. Ne tudd megfogalmazni. Ne tudd […] Tovább

Keservesen sírt. Aznap már nem először. Nem volt éhes, nem volt álmos, sem beteg. Talán a hasa… A karjaimba vettem, de vigasztalhatatlan maradt. Lehunytam a szemem, igyekeztem a tőlem telhető legmélyebb belső nyugalmat megteremteni magamban, és valahogy ösztönösen ringatni és beszélni kezdtem. Nem gügyögve, hanem csak úgy, ahogy neked is mondanám. „Nyugodj meg! Minden rendben […] Tovább

18.45. – kiesek a munkahelyem ajtaján. Nagyszerű, most már biztosan nem érek oda időben. De szólni sem tudok, hogy kések. Hozom a formám. – puffogok magamban, miközben befordulok a sarkon és sietve az aluljáró felé lépkedek. – Nagyon hiányzott nekem ez a randi, tényleg szükségem van rá, hogy újra meg kelljen állapítanom, hogy a mai […] Tovább

2014. Érdekes év volt. Szerettem. Őszintén. De így lassan a végéhez érve, én is szeretnék visszanézni. Lássuk hát mi volt! A 2013-ból maradt el nem sírt könnyektől a változást ígérő előrébb vivő gondolatokig. Tavaly azzal a gondolattal zártam az évet, hogy több dolgot veszítettem el, mint amit birtokoltam. Most azt mondom, többet kaptam, mint reméltem. Köszönöm […] Tovább