Keservesen sírt. Aznap már nem először. Nem volt éhes, nem volt álmos, sem beteg. Talán a hasa… A karjaimba vettem, de vigasztalhatatlan maradt. Lehunytam a szemem, igyekeztem a tőlem telhető legmélyebb belső nyugalmat megteremteni magamban, és valahogy ösztönösen ringatni és beszélni kezdtem. Nem gügyögve, hanem csak úgy, ahogy neked is mondanám. „Nyugodj meg! Minden rendben […] Tovább

Anya az élet, a miénk előtti első szívdobogás, amire később is bármikor képesek voltunk megnyugodni. Anya a hang, amivel életünkben először ismerkedünk meg. Anya a bizalom az ismeretlenbe. Anya a fájdalomcsillapító, akinek egy puszijától minden sebünk begyógyult. Anya a hit, aki éjszakákon át virrasztott imádkozva betegágyunk fölött. Anya a könny, ami lehullik az anyák napi […] Tovább

18.45. – kiesek a munkahelyem ajtaján. Nagyszerű, most már biztosan nem érek oda időben. De szólni sem tudok, hogy kések. Hozom a formám. – puffogok magamban, miközben befordulok a sarkon és sietve az aluljáró felé lépkedek. – Nagyon hiányzott nekem ez a randi, tényleg szükségem van rá, hogy újra meg kelljen állapítanom, hogy a mai […] Tovább

A csecsemő, akit ölbe vesznek, biztonságban érzi magát. A felnőtt, elszigetelten, sötétben, magányos éli meg ugyanezt. Hová tűntek az érintéseink? Amikor a távolság megszűnik, amikor bőr a bőrhöz simul, amikor érezheted testem melegét… Amin keresztül érzékelhetlek. Igazán. Téged. Hová lettek? Mi lett a világunkkal? Nem csak nem közeledünk, de agymosott robotok módjára tesszük fel egymásra, […] Tovább

Cipősarkak kopognak a kihalóban lévő város utcáinak macskakövén. A lány határozott léptekkel, sietve halad. A közvilágítás pislákoló fényében egy sarokkal arrébb már látszik az árnyékuk. Megállnak egymással szemben és egyikőjük sem szólal meg. Csak némán merednek egymásra és szép lassan megnyomják a bekapcsoló gombot. Újraindítják a filmet. Talán nem látták még elégszer, talán ennyire tetszik […] Tovább

Szeretlek, amikor mosolyogsz, mert boldoggá teszel. Szeretlek, amikor rám nézel, mert újra láthatlak. Szeretlek, amikor megnevettetsz, mert elfelejtem mi bánt. Szeretlek, amikor velem vagy, mert egyedül magányos vagyok. Szeretlek, amikor megölelsz, mert megérinti lelkem. Szeretlek, amikor kedves vagy velem, mert így viszonozhatom. Szeretlek, amikor elfogadsz, mert én is ezt teszem. Szeretlek, amikor értékelsz, mert szerethetőnek […] Tovább