Kedves Múzsa! Csúnyán elhagytál. Vagy én lettem volna? Igaz is, talán megelégeltem. Tudod nem túl hálás dolog ez az egyoldalú szerelem. Akárhogy is, köztünk vége lett. Ahogy most visszanézek, lehet volt is utánad néhány álmatlan éjjel és pár félig elsírt könnycsepp. Ha igaz egyáltalán, és nem csak az emlék csal meg. Volt, ahogy volt, mindenki […] Tovább

Szóval van a te és van az én… …és van az én problémái is. Fura kis lények mi tagadás, de egész hozzánőttek, így szegény kicsi én szobákat rendezett be nekik magában. Volt egy külön szobája az el nem fogadottságnak, egy másik kisebb a megfelelési kényszernek, vele lakott a „soha nem lehetsz elég jó” szörnyecskéje, akit […] Tovább

Nem annak születsz erre a világra, aki most vagy. Ahogy testileg sem vagy olyan, mint csecsemőként, úgy a lelked is felnő. Kibontakozik a személyiséged. És ahogy beszélni is úgy tanulsz, hogy hallasz másokat, hogy reagálnak a gagyogásodra, kihallva abból az „agyá-agyá-agyá” első egyszavas mondatod, a bensőd is a rád adott reakciókból alakul. Az határozza meg […] Tovább