Key Site

A te, az én és az én problémái...

Szóval van a te és van az én… …és van az én problémái is. Fura kis lények mi tagadás, de egész hozzánőttek, így szegény kicsi én szobákat rendezett be nekik magában. Volt egy külön szobája az el nem fogadottságnak, egy másik kisebb a megfelelési kényszernek, vele lakott a „soha nem lehetsz elég jó” szörnyecskéje, akit […] Tovább

Isteni érzés - emberi játszma

Társasjáték. Vagy játszol, vagy veled játszanak. Ahányszor leírtam, kb. annyiszor vettem a kezembe a saját kis bábumat. Mert velem aztán ne szórakozzon senki. Taktika, kitartás, kétszer egymás után a 6-osra pördül a kocka és már magam mögött is hagytam a többi felfelé igyekvőt. Nincs opció. Csak nyerhetek. Az élet játékában azonban nincs felfelé-lefelé, előre, vagy […] Tovább

Szürreális álom

Hát itt vagyok. Megint ez a bizonyos moziterem. Hatalmas. Rengeteg sor, vörös bársonyszékekkel, csak éppen tök üresen. Rajtam kívül senki… Egyedül, a középső sor kellős közepén, kényelmesen és mereven bámulva a szürke vásznat, ami valahogy túl közelinek és túl óriásinak hat. Kilépek és otthagyom magam. Szétnézek a teremben és látom, ahogy fenn, egy kis üvegfal […] Tovább

Pandóra szelencéje

„– De most komolyan! Hol a dühöd? – Dunsztom sincs. Nem találkoztam vele.” Tititi-ti, tititi-ti, tititi-ti…05.50. Skylar Grey Dance Without You-ja hangos robajjal hasít bele a sötét, fagyos reggelbe. Túl a leghosszabb éjszakán, a fényt még mindig nélkülöznünk kell. Van nappal és van éjjel, közte pedig folyamatos hideg, szürke, köd. Az állkapcsaim erővel kell kimozdítanom […] Tovább

Függésben, függetlenül

Egy napsütéses, szép reggelen, Csipke Rózsika felébredt és meglátta maga előtt az őt épp öntudatlan, kiszolgáltatott, tehetetlen helyzetében megcsókoló herceget. – Hát mit képzel magáról ez a suttyó? – gondolta magában – És még az ilyenek nevezik magukat úriembernek? Bezzeg az én időmben még nem volt szokás csak úgy alvó hölgyeket csókolgatni. Mennyit aludhattam? Elnézést, […] Tovább

Téli mese

Cipősarkak kopognak a kihalóban lévő város utcáinak macskakövén. A lány határozott léptekkel, sietve halad. A közvilágítás pislákoló fényében egy sarokkal arrébb már látszik az árnyékuk. Megállnak egymással szemben és egyikőjük sem szólal meg. Csak némán merednek egymásra és szép lassan megnyomják a bekapcsoló gombot. Újraindítják a filmet. Talán nem látták még elégszer, talán ennyire tetszik […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!