Hónapok óta rágódom ezen a témán és úgy érzem mostanra talán sikerült lehiggadnom kellő képen ahhoz, hogy ne pusztán dühből írjak. 2015.év végén, a minősítő vizsgámra, ki kellett találnom valamit, ami összefoglalja a „pedagógiai hitvallásomat”. Már régen kész voltam mindennel, de hajnali egykor még a lehetséges jelmondatok között bogarásztam. Valahogy semmi sem volt elég jó. […] Tovább

Mentem három kört a lakásban. Kinyitottam a hűtő ajtót, aztán visszazártam. Lezuhanyoztam. Tettem egy újabb kört. Mint aki valami olyasmire vár, amit maga sem ismer. Elnyúlt pólóban, mezítláb ténfergek, majd felteszek egy kávét és a gőzölgő csészével a kezemben lerogyok a kanapéra, és a TV képernyőjét bámulom. Kissé oldalra pillantok, észreveszem a laptopom és percekig […] Tovább

Sokszor, sok mindent gondolunk a szerelemről. Amikor óvodások vagyunk, szerelmesnek lenni az első szájra puszit jelenti, az udvar hátsó, eldugott részén. Aztán alsóban, szerelmesnek lenni, a padtársunktól kapott szülinapi képeslapokat és azok viszonzásait jelenti. Felsőben szerelmesnek lenni, az állandó beszédtémát jelenti a legjobb barátnőnkkel, a vágyat jelenti, hogy szerelmes legyél. Gimiben szerelmesnek lenni, egymás bámulását, […] Tovább