Nem vagyok dühös. Nem őrjöngök. Nem gyújtogatok. Nem zokogok. Nem fáj?! Csak bedobom a gyeplőt. Csak felszakítom a gátat. Most csak kilépek a mederből. Felejts el. Próbáld meg. Ne emlékezz semmire. Törölj ki mindent. Tűnjön el. Örökké. Engedd el a kapaszkodót és vessz el. Örökké. Ne tudd, hogy mi hiányzik. Ne tudd megfogalmazni. Ne tudd […] Tovább

Keservesen sírt. Aznap már nem először. Nem volt éhes, nem volt álmos, sem beteg. Talán a hasa… A karjaimba vettem, de vigasztalhatatlan maradt. Lehunytam a szemem, igyekeztem a tőlem telhető legmélyebb belső nyugalmat megteremteni magamban, és valahogy ösztönösen ringatni és beszélni kezdtem. Nem gügyögve, hanem csak úgy, ahogy neked is mondanám. „Nyugodj meg! Minden rendben […] Tovább

Szívem! Mit csinálunk a hétvégén? – kérdeztem lelkes csilingelő hangon Gábort a múlt hét hétfőn. Te nem tudom. Én fotózom a Hungaroringen. – válaszolt a legnagyobb természetességgel. És ezt mégis mióta tudod? Már egy ideje. És mikor akartál szólni? Éppen most. – mosolygott rám ártatlanul. Na tessék! Bár felfoghattam volna szabadságként, örülhettem volna, hogy magamra fordíthatok […] Tovább

Hát itt vagyok. Megint ez a bizonyos moziterem. Hatalmas. Rengeteg sor, vörös bársonyszékekkel, csak éppen tök üresen. Rajtam kívül senki… Egyedül, a középső sor kellős közepén, kényelmesen és mereven bámulva a szürke vásznat, ami valahogy túl közelinek és túl óriásinak hat. Kilépek és otthagyom magam. Szétnézek a teremben és látom, ahogy fenn, egy kis üvegfal […] Tovább

18.45. – kiesek a munkahelyem ajtaján. Nagyszerű, most már biztosan nem érek oda időben. De szólni sem tudok, hogy kések. Hozom a formám. – puffogok magamban, miközben befordulok a sarkon és sietve az aluljáró felé lépkedek. – Nagyon hiányzott nekem ez a randi, tényleg szükségem van rá, hogy újra meg kelljen állapítanom, hogy a mai […] Tovább

Nézi a férfit. Percek óta csak bámulja. A nő hitt benne, hogy menni fog. – Tényleg elhitte, hogy most sikerülhet. De persze amikor kellene, nem jön. Nem tudja irányítani. Nézi a férfit, ahogy az ágyon fekszik, látja, ahogy mozog a szája, de hosszú percek óta nem hallja őt. Karnyújtásnyira van tőle ugyan, de fényévekre érzi […] Tovább

 Elegem van! Nem akarom ezt újra. A fejeddel valóban nem akarod. Csak az a baj, hogy megint erőből vagy okos. Az akarat, teremtő erő, ahogy mondani szokták. És én pici korom óta teremtem a saját kis világomat, fejből. Erőből. Kitartással. Mert azt tanultam, hogy „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.”. Hogy mindent meg lehet oldani, hogy a […] Tovább