Hónapok óta rágódom ezen a témán és úgy érzem mostanra talán sikerült lehiggadnom kellő képen ahhoz, hogy ne pusztán dühből írjak. 2015.év végén, a minősítő vizsgámra, ki kellett találnom valamit, ami összefoglalja a „pedagógiai hitvallásomat”. Már régen kész voltam mindennel, de hajnali egykor még a lehetséges jelmondatok között bogarásztam. Valahogy semmi sem volt elég jó. […] Tovább

  Klaudia néni! Neked van férjed? Nincs. És pasid? Nincs. És kutyád? Nincs. És cicád? Nincs. És hörcsögöd? Nincs. És lányod? Nincs. Klaudia néni, neked semmid sincs? (Kitti, 6 éves)   Dühkezelési technikákat, lehetőségeket beszéltünk át, előzőleg egy kis szivacslabdát adtam a kezébe, mondván, hogy nyomogassa míg benn van, és figyelje mi történik.   Te mennyi […] Tovább

Nem annak születsz erre a világra, aki most vagy. Ahogy testileg sem vagy olyan, mint csecsemőként, úgy a lelked is felnő. Kibontakozik a személyiséged. És ahogy beszélni is úgy tanulsz, hogy hallasz másokat, hogy reagálnak a gagyogásodra, kihallva abból az „agyá-agyá-agyá” első egyszavas mondatod, a bensőd is a rád adott reakciókból alakul. Az határozza meg […] Tovább

Köszönöm, hogy végül mindketten el tudtak jönni. Mindkettőjüknek elmondtam külön-külön, hogy mi az, ami miatt azt szerettem volna, hogy így hármasban találkozzunk. Szeretném, hogyha azzal kezdenénk, hogy egyenként elmondják a saját sérelmeiket, de mindezt érzéseken át kifejezve. Tehát a mondatok kezdődjenek úgy, hogy „Nekem rosszul esett, hogy…”, „Nekem az fáj, hogy…”, „Engem az bántott meg, […] Tovább