Olyan vagyok, mint egy fénykép az ordításról. Néma. Olyan vagyok, mint egy hangfelvétel az ölelésről. Üres. És imádkozom. Nem mintha tudnám még hogy kihez. Csak mormolom. Hogy segíts. Segíts, kérlek akárhol vagy, akárki vagy. Segíts nekem! Gyűlölök kérni. Könyörögni. Esdekelni. Meghagyom a gyengéknek. Csakhogy közben gyenge lettem. Azt mondta egyszer valaki, hogy a kapcsolatok nem […] Tovább

Megteremtettem magamnak számos valóságot. Olyanokat, melyekben szerettem élni, és olyanokat is, melyekben képtelen voltam. Mégis mindegyiket okkal éltem meg, mindegyik egy döntés volt. Mindig van választás. Mész. Vagy maradsz. Elölről kezdeni nem lehet, de újrapróbálni bármikor. Teremtesz egy új valóságot, vagy újjá teremted a régit. Egyik sem egyszerű. Az átmenetek nagy fájdalmat tudnak okozni. Sebeket. […] Tovább

„- Biztos sokszor hallottad már, de azért tényleg vigyázz mit kívánsz. Még a végén egyszer megkapod. És attól az Isten őrizzen meg téged!” Sem őszintén, sem kínból nem tudtam nevetni ezeken a szavakon, amikor karácsony előtt kevéssel elhangzottak. Miért mondanak nekem mindig olyasmiket az emberek, amiket nem akarok hallani? Hát tényleg nem értik? De hát én… én… […] Tovább