„- Biztos sokszor hallottad már, de azért tényleg vigyázz mit kívánsz. Még a végén egyszer megkapod. És attól az Isten őrizzen meg téged!” Sem őszintén, sem kínból nem tudtam nevetni ezeken a szavakon, amikor karácsony előtt kevéssel elhangzottak. Miért mondanak nekem mindig olyasmiket az emberek, amiket nem akarok hallani? Hát tényleg nem értik? De hát én… én… […] Tovább

„– De most komolyan! Hol a dühöd? – Dunsztom sincs. Nem találkoztam vele.” Tititi-ti, tititi-ti, tititi-ti…05.50. Skylar Grey Dance Without You-ja hangos robajjal hasít bele a sötét, fagyos reggelbe. Túl a leghosszabb éjszakán, a fényt még mindig nélkülöznünk kell. Van nappal és van éjjel, közte pedig folyamatos hideg, szürke, köd. Az állkapcsaim erővel kell kimozdítanom […] Tovább

  Klaudia néni! Neked van férjed? Nincs. És pasid? Nincs. És kutyád? Nincs. És cicád? Nincs. És hörcsögöd? Nincs. És lányod? Nincs. Klaudia néni, neked semmid sincs? (Kitti, 6 éves)   Dühkezelési technikákat, lehetőségeket beszéltünk át, előzőleg egy kis szivacslabdát adtam a kezébe, mondván, hogy nyomogassa míg benn van, és figyelje mi történik.   Te mennyi […] Tovább

Egy napsütéses, szép reggelen, Csipke Rózsika felébredt és meglátta maga előtt az őt épp öntudatlan, kiszolgáltatott, tehetetlen helyzetében megcsókoló herceget. – Hát mit képzel magáról ez a suttyó? – gondolta magában – És még az ilyenek nevezik magukat úriembernek? Bezzeg az én időmben még nem volt szokás csak úgy alvó hölgyeket csókolgatni. Mennyit aludhattam? Elnézést, […] Tovább

A csecsemő, akit ölbe vesznek, biztonságban érzi magát. A felnőtt, elszigetelten, sötétben, magányos éli meg ugyanezt. Hová tűntek az érintéseink? Amikor a távolság megszűnik, amikor bőr a bőrhöz simul, amikor érezheted testem melegét… Amin keresztül érzékelhetlek. Igazán. Téged. Hová lettek? Mi lett a világunkkal? Nem csak nem közeledünk, de agymosott robotok módjára tesszük fel egymásra, […] Tovább

Cipősarkak kopognak a kihalóban lévő város utcáinak macskakövén. A lány határozott léptekkel, sietve halad. A közvilágítás pislákoló fényében egy sarokkal arrébb már látszik az árnyékuk. Megállnak egymással szemben és egyikőjük sem szólal meg. Csak némán merednek egymásra és szép lassan megnyomják a bekapcsoló gombot. Újraindítják a filmet. Talán nem látták még elégszer, talán ennyire tetszik […] Tovább

2014. Érdekes év volt. Szerettem. Őszintén. De így lassan a végéhez érve, én is szeretnék visszanézni. Lássuk hát mi volt! A 2013-ból maradt el nem sírt könnyektől a változást ígérő előrébb vivő gondolatokig. Tavaly azzal a gondolattal zártam az évet, hogy több dolgot veszítettem el, mint amit birtokoltam. Most azt mondom, többet kaptam, mint reméltem. Köszönöm […] Tovább